A Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület (PEPE) néhány tagja személyesen kereste fel a városrészalapító Bezsilla Nándor unokáját, dr. Bezsilla Borbálát, akit Pestújhely nevében a 85. születésnapja alkalmából köszöntöttek.
– A járványügyi intézkedések miatt mindössze néhány fővel tudtunk csak elmenni Borikához, akit a kertkapuban – tőle megfelelő távolságot tartva – köszöntöttünk – mondta Pintér Zsuzsanna, a PEPE elnöke. – Ha nem lett volna ez a vírus, illetve nem lennének a szigorú intézkedések, biztos, hogy többen lettünk volna.
Fotó: XVMÉDIA, Nagy Botond
– Sosem volt még ilyen szép és meghitt születésnapom – mondta Bori néni, miután a kertkapuban elfújta a szülinapi torta gyertyáját, és meghallgatta a vendégek énekét. – 85 évet „kellett” várnom erre a pillanatra, hogy a barátaim a kertkapuban köszöntsenek a születésnapom alkalmából. Nagyon kedves gesztus tőlük, és köszönöm mindenkinek a jókívánságokat.
A rövid kis ünnepség a Pille-villa kapujában zajlott. Abban az épületben, mely a Pestújhely-alapító Bezsilla Nándor fiának, Bezsilla Lászlónak az otthona volt. Annak a Bezsilla Lászlónak, akit mindenki csak úgy ismert, hogy a „Lepke-király”. A József Attila utcai ház ugyanis nemcsak neki, hanem 20 ezer lepkéjének is otthona volt.
– Édesapámtól, a nagy lepkegyűjtő és entomológus Bezsilla Lászlótól többek között egy 240 tárolónyi – tárolónként 10-30 példánnyal rendelkező – lepke-, bogár- és hernyógyűjteményt örököltem, melyet kötelességemnek éreztem az utókor számára megőrizni. Ehhez azonban folyamatos gondozásra volt szükség, ezeket a tárolókat rendszeresen naftalinozni kellett, melynek rám nézve káros következménye lett. 1989-ben ugyanis daganatot diagnosztizáltak a szívem bal pitvarán, amit akkoriban még nem műtöttek, ezért az orvosok is lemondtak rólam. Csodával határos módon meggyógyultam, s bár a gyűjtemény jelentős részétől – 210 doboztól – kénytelen voltam megszabadulni, a nálam maradt 30-ra mind a mai napig nagyon vigyázok. Nekem ez ad még mindig erőt az élethez – mondta dr. Bezsilla Borbála.
Az egykori ház, amely nemcsak lakóház volt, hanem múzeumként is üzemelt, ma már több családnak is otthona. Dr. Bezsilla Borbála pedig a szülői háznak éppen abban a részében lakik, ami régen a pestújhelyi lepkemúzeum volt.
– Apám gyűjteményének egyik darabja egy olyan különleges lepke, mely a származási helyéről, Pestújhelyről kapta a nevét – jegyezte meg.
Bezsilla Lászlót a rákospalotai temetőben lepkés síremlék alá temették el, dr. Bezsilla Borbála pedig a 85. születésnapjára stílszerűen lepkés virágot (flamingót) kapott.
– A nagyszüleim az apámból orvost szerettek volna faragni, őt viszont csak az állatok érdekelték. Vele ellentétben én tényleg orvos szerettem volna lenni, de a szüleim a törékeny alkatom miatt nem engedtek a szegedi egyetemre. Így Pesten az Agráregyetemet végeztem el. Életemből 34 évet töltöttem a Dohánykutató Intézetnél, ahol biológusként, majd laborvezetőként dolgoztam. A családban apám volt a lepkegyűjtő, aki engem „kért” meg arra, hogy a gyűjteményét gondozzam – mesélte.
Dr. Bezsilla Borbála törékeny alkata és tisztes életkora ellenére jó egészségnek örvend. Hogy mi ennek a titka?
– Fiatalon, apám kérésére magam is sok lepkét gyűjtöttem, sokat voltam kint a jó levegőn, ennek köszönhetően mindig jó kondiban voltam. Persze, ma már nem úgy működnek a dolgok, ahogy régebben. Hetvenévesen még magam festettem ki a lakásomat, ma már azért minden mozdulatot kétszer is meggondolok – mondta mosolyogva.
Mint ahogyan azt is meggondolná, hogy utódok híján kinek adja majd át a pillangók szeretetét. Az oldalági rokonokat nem érdeklik a lepkék, így csak abban reménykedik, Pestújhelyen lesznek majd olyanok, akik nem hagyják, hogy veszendőbe menjen ez a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény.
Comments are closed.
