A XV. kerületi önkormányzat az „Add a kezed” projekt keretében rendezte meg az Online gyerekek és offline felnőttek című programját 2017. május 11-én, amin Polus Enikő tartott előadást a virtuális világ hatásairól a mindennapjainkra.
Polus Enikő mentálhigiénés szakember és szexuálterapeuta maga is háromgyermekes anyuka, így ismeri azt a szakadékot, mely kialakulhat nemzedékek között. Az előadása azért is volt élvezetes, mert több szempont alapján mutatta be a problémákat, és gyakorlati megoldási javaslatokat is adott. A XXI. században a számítógép megkerülhetetlenné vált a mindennapi életünkben, a feladat az, hogy megtanuljuk okosan használni. Az edukáció az egyik kulcsszó – sokan csak használják a rendszert, de nem érti, hogyan működik. Pedig a böngészési szokásaink alapján kapjuk a reklámokat, fontos tudni, hogyha valamire rákattintunk, akkor a jövőben is olyan témájú oldalakat fognak nekünk ajánlani a reklámsávokban.
Polus Enikő/Fotó: XV Média, Vargosz
A szakértő szerint meg kell érteni a szülőknek, hogy a mai gyerekek mindennapi életéhez hozzátartozik a számítógép és az internetelérés, ha eltiltják őket, elszigetelődhetnek a kortársaktól, hiszen neten jön a lecke vagy az információ, hogy hányra kell másnap edzésre menni. „Nem állhatunk ellen az online világnak, nem tudjuk ezt leállítani.” Ami fontos, hogy azt tanítsuk meg a gyerekünknek (legjobb saját példánkon keresztül), hogy tudjon mértéket tartani és ne veszítse el a kapcsolatát az offline világgal. Menjen ki a szabadba a fiatal és inkább személyesen udvaroljon, mint képernyőn keresztül.
A személyes kapcsolat azért is fontos, mert virtuálisan nem érezzük a másik kisugárzását, illatát, és ezek a tapasztalatok sokban segítenek megismerni a másikat. „Ezek a mai fiatalok!” mondják az idősebb generációba tartozók, pedig a mai Y, Z és Alfa generációk sokkal nagyobb tudással rendelkeznek, és több a lehetőségük is mint az idősebbek – de érzelmileg szegényebbek. Minden felgyorsult, de ha nincs élmény, gyorsan unalmassá válik az, amivel éppen foglalkoznak.
Megoldást jelenthet, ha türelmesen figyelünk egymásra. Fogadjuk el az idősek százszor elmondott történeteit, mert régen csak ezekből a történetekből tanultak. Amiért az egyik generáció megdolgozott, a következő fogja learatni annak eredményét – és ez így is van jól. Ha figyelünk egymásra, nem mélyülnek ezek a generációs szakadékok, hanem a hidak kezdenek felépülni. A saját példánkon tudjuk bemutatni, hogy az okostelefon csak egy eszköz, nem pedig egy családtag – ha a gyerek csak úgy látja a szüleit, hogy azt nyomkodják, ő is így fog viselkedni.
A legfontosabb gondolatok röviden:
- Ne higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk, nézzünk utána az információknak, ne hagyjuk, hogy becsapjanak és manipuláljanak minket. Tanuljuk meg használni az online világot.
- Legyünk nyitottak a többi generáció felé, akár a fiatalabbról, akár az idősebbekről van szó.
- A gyerekeinkkel folytassunk párbeszédet, ne pedig egyoldalúan osszuk meg a saját, régi tapasztalatainkat. Mi is sokat tanulhatunk tőlük.
- Régen az egyoldalú tisztelet volt elvárt, ma már inkább a kölcsönösség az általános.
- Az idősebbeknek meg kell tanulni, hogy internet nem tévé – nemcsak a szórakoztatásról szól, hanem tudástár, a kapcsolattartás eszköze a fiatalabbaknak.
- Ne vigyük be az ágyunkba vagy a fürdőszobába a mobilt – kikopik az intimitás a kapcsolatokból. Ezért veszélyes a pornó is, mert magas szinten tartja a libidót és az állandó kielégülés hajszolása miatt olyan helyzetekbe is belekerülnek a fiatalok, amikből az intimitás teljesen elvész.
Comments are closed.
