Pelikán András személyében tizenhét év után új lelkésze lett a Pestújhely–Újpalotai Evangélikus Gyülekezetnek. A kerületi közösség korábbi vezetőjét, Szabó Andrást ugyanis 2024 nyarán a budavári gyülekezet lelkészének választották.
„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy András a távozásakor engem ajánlott a gyülekezet élére, és ezt a tagság is támogatta – mondta az új lelkész. – Számomra Pestújhelyen dolgozni igazi kihívást jelent.”
Nem akárhonnan érkezett az új lelkész, ugyanis az elmúlt nyolc évben az egyik legnagyobb tradícióval rendelkező és az egyik legnagyobb létszámú hazai gyülekezetet, a soproni evangélikus közösséget vezette.
„Magam budapesti vagyok, ám a feleségem szombathelyi származású, így otthon éreztük magunkat az ország legnyugatibb végén is. Valóban más jellegű volt az ottani munkám, hiszen igazgató lelkészként egy kétezer fős gyülekezet életét kellett koordinálnom. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért jelent kihívást egy alig százfős peremkerületi közösség vezetését vállalni, melyre több okom is volt. Egyrészt az elmúlt egy-két évben nemcsak gyülekezetvezető, nemcsak férj, hanem apa is lettem, és én szeretnék a kisfiamnak jó apja lenni. Ehhez pedig egy picit nyugodtabb életre volt szükségem. Másrészt pedig én is vágytam már egy kisebb, de személyesebb és közvetlenebb közösségben szolgálni. Pestújhelyen pont egy ilyen gyülekezetre találtam.”
Sopron belvárosa 226 km-re van Pestújhelytől, a távolság ellenére Pelikán András nem ismeretlenül érkezett a pesti városrészbe.
„Elődömtől, Szabó Andrástól sokat hallottam az itteni közösségről, illetve egyszer-kétszer magam is jártam már itt vendégként. Az elmúlt hónapok során megismerkedtem a tagsággal, a gyülekezet életével, a helyi szokásokkal, Pestújhely és Újpalota tradícióival.”
Pelikán András a családi istentiszteleteken már megcsillogtatta a zongoratudását is.
„Komolyzenésznek készültem, a Bartók Béla Konzervatóriumban érettségiztem, és három évig tanultam a Zeneakadémia zenetudomány szakán, amikor rájöttem, hogy mégsem ez az én utam. A teológiára beiratkozva fokozatosan köteleződtem el a lelkészi hivatás iránt. Azóta sem bántam meg, hogy fiatalon ezt a pályát választottam.”
Egy lelkész nemcsak vezetője, hanem építője is a reá bízott közösségnek. Pelikán András már komoly infrastruktúrát örökölt az elődeitől, Kendeh K. Péter és Szabó András lelkészektől. Az előbbi idején a parókia, az utóbbi irányításával pedig az új közösségi terem épült meg.
„Tennivaló azért még bőven akad. Templomunk lassan százesztendős lesz (2033-ban), addig jó lenne, ha a tető és a homlokzat is megújulna. Aztán szeretném, ha a közösségünk új tagokkal, lehetőleg fiatalokkal is bővülne majd, továbbá szélesíteném a programjainkat is. Nem foglalkoztam még azzal, hogy milyen távlatokban gondolkodjam. Úgy érzem, megérkeztem ide, most itt vagyok, és addig szeretnék itt maradni, amíg jól érzem itt magamat, és amíg a közösségnek is szüksége van rám.”
Comments are closed.
