Január 19-én életének 90. évében elhunyt Mécs Imre, a XV. kerület rendszerváltozást követő első országgyűlési képviselője. A kalandos életutat bejárt politikus utolsó pillanatait otthonában, szerető családja körében tölthette el.
Mécs Imre az 1956-os forradalomban betöltött szerepéért – részt vett többek között a Nemzetőrség szervezésében, illetve aktív szerepe volt az ellenállásban is – súlyosan bűnhődött. 1957-ben és 58-ban is halálra ítélték, de mindkétszer az utolsó pillanatban életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták az ítéletét.
1963-ban az általános amnesztia idején szabadult, de még bő egy évtizedig volt megbélyegezve. Sokáig rendőri felügyelet alatt állt, és több mint tíz évig jogvesztés is sújtotta. Emiatt csak nehezen tudott elhelyezkedni. Végül 1963-ban a Híradástechnikai Szövetkezetnél kapott állást, ahol fejlesztőmérnök lett. A villamosmérnöki diplomáját azonban csak 1975-ben kaphatta meg. Hiába volt az egyik legkiválóbb magyar feltaláló – összesen 32 saját szabadalma volt – a politikai múltja miatt tudományos fokozatot nem kaphatott, és kutatóintézetben sem tudott álláshoz jutni. A Kiváló Feltaláló kitüntetés arany fokozatát azonban háromszor is megkapta.
1975-ben került kapcsolatba a demokratikus ellenzékkel, de a rendőrhatóságok továbbra is figyelemmel tartották ténykedését, és amennyiben bárhol is megnyilvánult, azonnal figyelmeztették őt. Politikai aktivitása miatt 1983-ban még az állásából is elbocsátották. 1984-ben belépett a Duna Körbe. Ő volt az, aki 1989-ben népszavazást kezdeményezett a bős-nagymarosi vízlépcső kérdésében.
1988-ban alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának és a Történelmi Igazságtétel Bizottságágnak is. Még ebben az évben az SZDSZ ügyvivői testületébe is beválasztották.
Az 1990. évi országgyűlési választásokon Budapest 23. számú körzetében (Rákospalota, Pestújhely és Újpalota) parlamenti képviselőnek választották meg, így a rendszerváltást követő első ciklusban ő képviselte az Országházban a XV. kerületet. Az elkövetkezendő ciklusokban már listáról jutott be a Parlamentbe, ahol főleg a honvédelmi bizottságban tevékenykedett. 1994 és 1998 között a bizottság az elnöke is volt. 1997-ben megpályázta az SZDSZ elnöki tisztét, amit végül nem ő, hanem Kuncze Gábor nyert el. Még ebben az évben átvehette a francia Becsületrend tiszti fokozatát. Utolsó ciklusában, 2006 és 2010 között az MSZP parlamenti képviselője volt.
2010 után elsősorban a civil mozgalmak szervezője és résztvevője volt. Szinte valamennyi kormányellenes megmozduláson személyesen vett részt.
Életútját, politikai szerepét a XV. kerületben 2020-ban díszpolgári kitüntetéssel jutalmazták. „Nagyon meghatódtam, hiszen régen volt már, hogy a köztársaság első parlamentjének első ciklusában idekerültem” – mondta a Polgármesteri Hivatal Dísztermében rendezett ünnepségen.
„Mindez véletlenül történt, hisz az a személy, aki 1990-ben a jelöltjük volt, betegségre hivatkozva lemondott, és nekem kellett beugranom helyette. De nagyon örültem neki, mert roppant színes világ fogadott engem. Tősgyökeres belvárosi gyerek voltam, a József körúton nőttem fel, de itt, a XV. kerületben egy egészen más világ fogadott. Emlékszem, akkoriban kezdődtek a nagy építkezések, nekem meg szoknom kellett a lakótelepek és családi házak világát. Azért valami közöm volt a kerülethez, az apám ugyanis a MÁV-kórház orvosa volt, és sok betege a rákospalotai MÁV-telepen lakott. Ők csak úgy hívtak engem a rendszerváltás idején, hogy a Mécs doktor fia. Ettől persze nekem is személyes volt a debütálásom.”
FOTÓ: MTI/Balogh Zoltán
Comments are closed.
