Azt hittem, Szarvas József színművészt nem kell bemutatni a színházba és moziba járó közönségnek, de elolvasva a Könnyű neked, Szarvas Józsi… című könyvet, rájöttem, hogy semmit sem tudtam róla.
Az Üvegtigris Cingárja vagy az új Nemzeti nyitóelőadásának Ádámja kalandos úton jutott el a világot jelentő deszkákra. Ezeket a sokszor vicces, néha elképesztő, néha szívszorító állomásokat ismerhetjük meg a könyvből. A Hajdú-Bihar megyei tanyán sokszor kívülállónak érezte magát, már kiskorában megmondta tanárának, ő népművelő lesz vagy táncdalénekes. Hiába érdekelte a versírás, az éneklés, a fantáziavilágba menekülés (hogyan hódítja meg Kovács Katit), a debreceni húsfeldolgozó szakmunkásképzőbe került. Hiába csattogott a hátán édesapja nadrágszíja, semmi sem tudta eltéríteni választott hivatásától.
Forrás: szinhaz.hu
Az elmesélt történetekből egy agilis, lehetetlent nem ismerő ember képe bontakozik ki. Elvállalt úgy teherautó-sofőr szerepet, hogy nem tudott vezetni, medencés jelenetet, hogy nem tudott úszni, és mégis mindent megoldott, eljátszott. Ahogy elmeséli az életét, megjelenik a ’70-es évek vidéke, a nyolcvanas évekbeli Debrecen, majd Budapest. Felvillant eseményeket a rendszerváltás zűrzavarából és arról, hogyan talált új célt és otthont magának egy őrségbeli faluban. „A parasztember énekel a földhöz, táncol érte, verset ír róla, imádkozik hozzá és érte. Az úgynevezett mezőgazdasági munkás már nem énekel, nem táncol. Tájnyelv nélküli magyar színész vagyok. Én, a minden kulturális gyökerétől elmetszett gyermek, születésem pillanatában kakukként pottyantam bele mások tanyájába. Vagyok, aki lettem. Színész.”
A kötet végén a fontosabb életrajzi adatok mellett sok fénykép színesíti a leírtakat, ahogy a kitűnő Tények és Tanúk könyvsorozat többi kötetéténél már megszokhattuk.
(Szarvas József – Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi…; Magvető, 2018; 3999 Ft)
Comments are closed.
