Száz maszk

Bajban ismerszik meg az ember. Ez jutott eszembe, amikor elolvastam Szalay Kornél Géza Fidesz-listáról bejutott önkormányzati képviselő Facebook-bejegyzését. „Több megkeresés érkezett hozzám – írta Szalay –, hogy a 9. egyéni önkormányzati képviselő körzetében (Nádastó park, Páskomliget u. 2-44. páros oldala, Nyírpalota u. 8-46. páros oldala), ahol ősszel képviselőjelölt voltam, több család nem kapott az önkormányzati, közpénzből osztott maszkokból.”

Ha csak ennyi lett volna a bejegyzésben, átsiklottam volna rajta. De nem tehettem, mert a képviselő úr úgy folytatta: „…a napokban egy jótékony felajánlás révén kaptam 100 maszkot, és ezzel ott segítettem, akiknek az önkormányzati osztásból nem jutott, hétfőn a Paskomliget utca páros oldalán, a nagy lábas házakban.”

Utána következett az, amit nyugodtan nevezhetünk a kerületben a koronavírus-járvány eddigi mélypontjának. A képviselő úr ugyanis ezzel állt elő:

„Többekben felmerült a gyanú, hogy azoknak nem jutott maszk, akik nem a helyi vezetésre szavaztak?! Ez nagyon embertelen volna! De én ilyet nem feltételezek a helyi vezetésről.”

Mi ez?

És most nem akaszkodnék bele a kérdőjeles-felkiáltójeles nyelvi alakzatba, mert voltaképp nincs hozzá közöm, Szalay Kornél azt ír, amit akar. Épp csak annyit jegyeznék meg, azt hittem, hogy amikor bele vagyunk taszítva a bizonytalan hétköznapokba, és amikor szinte kivétel nélkül amiatt aggódunk, hogy mi lesz a családunkkal, a barátainkkal, az ismerőseinkkel, a kerülettel és az országgal, akkor nem lesz folytatása annak a kisszerű politikai játszadozásnak, ami gúzsba kötötte tavaly az egész kerületet. Ment ez a fárasztó iszapbirkózás, ami nem vezetett sehová.

Megérte?

„…azoknak nem jutott maszk, akik nem a helyi vezetésre szavaztak…”

Ugyan mi kellett ahhoz, hogy Szalay úr pont ezt a képtelen érvet húzza elő a tarsolyából? Tényleg felmerült benne, hogy maszkosztás közben a politikai győztesek méregetni kezdik a polgárok hovatartozását? És száz maszkkal, amelyeket most a képviselő úr kioszt, ellensúlyozni tudja ezt a nyilvánvaló és égbekiáltó bűnt? Hol élünk, és kik vagyunk valójában? – ez most már itt a kérdés. Mert attól, hogy a sandaság csalafinta körítéssel körülbástyázva jelenik meg, még sandaság marad. Miért nem azt kérdezte a képviselő úr, amikor kihordták a kerületben a politikusok és az önkéntesek a maszkokat, hogy tudna-e valamiben segíteni? Nehogy véletlenül az történjen, hogy valakinek nem jut.

Megéri száz maszkkal a hónunk alatt eljátszani a tisztességünket?

Nem kérem Szalay képviselő urat semmire, mondjon, írjon, amit jónak gondol. Éppen csak felhívnám a figyelmét egy érdekes javaslatra, mely eredetileg így hangzott: „Tegyük félre vitáinkat, fogjunk össze mindannyian, vigyázzunk egymásra!”

Nem én mondtam ezt, hanem ő. Ott láttam a saját oldalán. (PP, Rab László, 2020. április 28.)