Sokszínű Budapest – 27. ANNO
Sokszínű Budapest a mottója a XV. kerület immár huszonhetedik összművészeti – színházi előadások, koncertek, kiállítások, lemezbörze – ANNO fesztiváljának. Morgan Lloyd Malcolm: Darázs című előadásának főszereplőjével, Sodró Elizával beszélgettünk.
Pszichothriller, lélektani dráma? A bullying, az iskolai bántalmazás bekúszik a bőr alá, nem beszélünk, nem beszélnek róla, de bármikor robbanhat. A Darázs – ahogy az ajánló írja – felnyitja a szemünket a szociális viszonyrendszerekben rejlő problémákra, a mindannyiunk múltjában ott lapuló elhallgatott kérdésekre.
A kétszereplős darab jelenben játszódó primer szintjét akár krimiként is értelmezhetjük. Az egyik lány olyan tervet szőtt, amelybe csapdaként a másik belesétál. Ez a szál bonyolódik az egykori iskolatársak között, akik a múltban jó barátnők voltak, de még ott történt egy olyan dolog, ami a jelenben lavinaként borít mindent.
Ez húsz évvel később történik. Számos személyes történetből tudjuk, hogy az egykori bántalmazások milyen mélyre hatolnak. Mennyire tud mindez még annyi idő után is dolgozni?
Mondják, hogy az ilyen súlyos traumák lappanganak, s valamilyen későbbi esemény váltja ki azt, hogy újra előjöjjenek. Az egykori barátnő ide vezeti vissza, hogy most nem lehet gyereke. Húsz évvel később adódik egy olyan dolog az életében, de ennél többet ne áruljunk el, ami berobbantja a puskaporos hordót. Az is feszíti az ellentéteket, hogy nagyon más a kettőjük társadalmi háttere. Az én karakterem szegény környezetben nőtt fel, ő jómódú közegből származik, s ott is köt ki. Míg én a létfenntartásért küzdök, neki egészen más problémákat kell megoldania. Ez a társadalmi feszültség már a múltban, és most, a jelenben is meghatározza kettőnk kapcsolatát.
Ilyen értelemben mindkettőjük áldozat is?
Azt is szeretem ebben az előadásban, hogy senkit nem lehet egyértelműen elítélni, s nem lehet egyértelműen áldozatként kezelni.
Az is kiderül a darabból, hogy az általad játszott lány bántalmazó családból jön. Ez határozza meg akár a gyerekkori, akár a későbbi tetteit is?
Van egy alkalmatlan, erőszakos apja, aki sebeket ejt, terrorizálja az egész családot, ez ellen kell ennek a kislánynak küzdenie, hogy megvédje magát és az anyját.
Mennyiben határozza meg a játékotokat, hogy éppen hol és kiknek játszotok? Volt belőle iskolásoknak tartott drámafeldolgozó óra is.
Azt érzem, hogy aki nem érintett ilyen történetekben, akivel nem történt hasonló dolog az életében, az távolabbról tudja nézni az előadást, a humoros részekkel jobban azonosul. Az érintetteknél fájdalmas pontra tapintunk, amiről a végén jólesik beszélni, segítséget adhat feldolgozni a saját érintettséget. Tavaly az előadáshoz kapcsolódóan egy podcastműsort készítettünk, ahol nagyszerű szakemberek is megszólaltak a témában. A közönség is nagyon érvényes kérdéseket tett fel az előadással kapcsolatban, ezekre szintén fontos válaszok születtek.
A cím – Darázs – mi mindenre utal? A méregre, a nyomot hagyó csípésre?
Eredetileg meg akartuk változtatni a címet, s a darázstörténetet kivenni a darabból, mert úgy éreztük, kicsit lóg a levegőben, de az írónő nem engedte. De valójában nagyon fontos metaforája a történetnek, hogy ki is a darázs. Ahogy a darabban is elhangzik, a tarantula sólyom egy speciális darázsfajta, úgy vadászik a pókra, hogy megcsípi, belepetézik, és kikelve belülről zabálja fel a pókot. A történetünknek van egy láthatatlan szereplője is, a Kiss-Végh Emőke által játszott lány férje. Bármelyikünkre igaz lehetne az állítás, hogy ő a darázs.
Részletek:https://www.facebook.com/events/862540948741051/
Jegyvásárlás: https://csokonai15.jegy.hu/program/darazs-145077
Az előadás november 24.-én, 19 órakor látható a Csokonai Rendezvényházban.
Comments are closed.
