Az Év Orvosa és az Év Asszisztense díjak minden évben a legjobban várt elismerések a kerületi egészségügyben dolgozók számára. Mivel ezeket a címeket szakmai javaslat alapján adják, nagy a presztízse az elismeréseknek. Idén azonban meglepő eredményt hozott a díjazottak kiválasztása. A fenti két díjat ugyanis egy szakrendelés, a reumatológia dolgozói kapták.
Az Év Asszisztense
„Erika a legjobb asszisztens, akivel dolgoztam, gyors, pontos, mindenben a jobbkezem. Nélküle az új számítógépes program sem működne, és nem tudnánk napi harminc beteget ellátni” – mondta dr. Glöchner Berenike reumatológus szakorvos az asszisztenséről, Denk Erikáról.
Az orvosi vélemény alátámasztotta, hogy Erika nem véletlenül kaphatta meg az Év Asszisztense díjat az idei Semmelweis-napi ünnepségen.
– Egészségügyi szakközépiskolában végeztem, mindig is foglalkoztatott, miképpen tudnék másokon, másoknak segíteni – mesélte a díjazott asszisztens. – Eleinte úgy gondoltam, hogy a gyerekellátásban veszek részt, de mindig megsajnáltam a síró gyerekeket, ezért inkább „átpártoltam” felnőttekhez – mondta az asszisztens.
Denk Erika 1989-ben a Tömő Utcai Szemklinikán kezdett el dolgozni. Szerette a munkahelyét, ám az időközben megszületett gyermeke mellett már nem tudta vállalni a három műszakos beosztást.
– A közelben laktam, gyakran megfordultam az Őrjárat utcai szemészeten, ahol érdeklődtem, hogy szükség lenne-e egy asszisztensre. Nos, ott nem volt hely, ám a reumatológián örültek volna egy új asszisztensnek.
Az Őrjárat utcai szakrendelésen kezdett el dolgozni 1994-ben, 2000 óta pedig dr. Glöchner Berenike reumatológus szakorvos közvetlen munkatársa.
– Szeretem a munkámat, szeretek a doktornővel együtt dolgozni, és legfőképpen a betegeket szeretem. Ha nem így lenne, akkor nehéz lett volna 29 évet asszisztensként eltölteni.
Arra a kérdésre, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy valakiből jó asszisztens legyen, a kitüntetett ezt válaszolta:
– Jól kell tudni kommunikálni a betegekkel, rendelkezni kell empátiával, hisz a hozzánk forduló betegeknek gyakran komoly fájdalmaik vannak, precíznek, pontosnak kell lenni, nem szabad idegenkedni a számítógép használatától, nem árt, ha az injekció beadásához is ért az ember, illetve a kollégákkal is fontos jó kapcsolatot ápolni.
Az Év Orvosa
Az Év orvosának megválasztott dr. Balogh Zsuzsannát „megtalálta” a reumatológia. Amikor ő végzett az orvosi egyetemen, ez a szakterület még nem szerepelt az általános orvosi képzésben.
– Az újpesti szakrendelőben kezdtem dolgozni, de mivel még nem volt reumatológusi képesítésem, a belgyógyászatra kerültem. A szakvizsga után azonban már reumatológus szakorvosként, később pedig osztályvezető orvosként dolgozhattam ott.
Dr. Balogh Zsuzsanna 2012-ben jött át a Rákos úti szakrendelőbe. A váltást a XV. kerületi intézmény jó hírével indokolta.
– Eddigi életemben végig arra törekedtem, hogy folyamatosan képezzem magamat, ennek köszönhetően az orvosi diplomámon túl számos más képesítéssel is rendelkezem. Az egészségügyi menedzseri, az orvos-közgazdászi és az egészségbiztosítási végzettségemet és szakvizsgámat is fontosnak érzem. Bár a reumatológiai szakrendeléseken nem ezekre az ismeretekre van szükség, azért a tanultakat mindig tudom hasznosítani. A másodállásban és a magánszférában a végzettségeim jól jönnek.
A betegeknek az a legfontosabb, hogy a doktornő segítsen rajtuk.
– Tudom, milyen fájdalommal jár egy ilyen probléma, hisz valamikor az édesanyámat is magam kezeltem.
A doktornővel két dologról is szót ejtettünk: egyrészt, hogy a hazai egészségügyi palettán miért számít hiánycikknek a reumatológus szakember, másrészt hogy mi számít sikerélménynek egy reumatológus szakorvos számára.
– A fiatal orvosok erről a szakterületről is külföldre mennek, melynek hátterében nemcsak a jobb fizetési kondíciók állnak, hanem az a tény is, hogy más országban jobban szétválasztják a reumatológiát és az ortopédiát.
– A szakmánk rendkívül színes, más szakterületeket, mint például a bőrgyógyászatot, a belgyógyászatot is érinti, hisz az ízületi betegségeknek számos egyéb szervi okai is lehetnek. S hogy mi számít sikerélménynek? Ha egy beteg úgy jön be, hogy az ajtótól az asztalig alig vagy csak segítséggel tud közlekedni, ám néhány kezelést követően már önállóan és könnyebben teszi mindezt. Egy orvos számára ez mindenképpen inspiráló. Az időskori kopásokat mi sem tudjuk meggyógyítani, ám a kezelésekkel könnyebbé tehetjük a betegeink életét.
Comments are closed.