Rákapcsoltak a kampánycsapatok

Élesbe fordult az ellenzéki előválasztási kampány, színre léptek a jelöltek, rögtön el is kezdődött a szóbeli csatározás arról, hogy különös érték-e a jelöltek esetében az, ha helyben laknak, itt születtek, vagy ha nem itt születtek, ki volt a nagymamájuk, nagypapájuk.

A tét nem kevés, a polgároknak arról kell szavazniuk, ki legyen az, aki a Fidesz jövő tavaszi jelöltjével szemben fel tudja venni a versenyt. A hírek szerint a Fidesz a kerületben Pintér Gábort indítja, aki már többször vesztett, most sem neki áll a zászló. A Fidesz mindent elveszített az önkormányzati választásokon, nem is nagyon lehet számítani arra, hogy az évek óta ellenzéki vezetésű XV. kerületben az indokoltnál nagyobb energiákat mozgósítsanak a helyi pozíciók megszerzéséért. Abban bízhatnak, hogy az előválasztáson a jelöltek egymás torkának esnek, s kivérzetten, csapzottan érkezik meg végül a kiválasztott jelölt a „rendes” választások rajtjához.

Palocsai Béla egyedi bútorkészítő vállalkozó, a Momentum jelöltje az újpalotai vásárcsarnok bejáratánál építette ki hídfőállását, ott gyűjti az ajánlásokat a szeptember 18-a és 26-a közötti megmérettetésre. A számítások szerint a szavazásra jogosultak 5-6 százaléka vesz majd részt a választáson. Az önkormányzati képviselő arra helyezi a hangsúlyt, hogy helyben él, vannak tapasztalatai arról, hogy mi folyik a kerületben, s ahogy mondja, van jövőképe a modern XV. kerületről (kívánatos lenne, hogy 15 perc alatt például bármilyen közszolgáltatást el lehessen érni).

Palocsait a Márki-Zay Péter-féle Mindenki Magyarországért Mozgalma támogatja, s kampányában találunk hagyományos és olyan elemeket is, amelyek úgymond nagyobbakat szólnak. Előbbire példa a Szilas-patak revitalizációjával kapcsolatos környezettudatos pihenőpark kialakítása a Liva-malomig, mellette kissé blikkfangos vágynak tűnik az, hogy a Pólus és az Ázsia Center közötti területen kapjon helyet a Természettudományi Múzeum. S ne Debrecenbe költöztessék, mint azt a kormány kilátásba helyezte.

A lakhatási és gondozási válság egyidejű kezelésére az Észak-pesti Kórház területén „nyugat-európai mintára” generációs parkot hoznának létre, s itt jön az, amit ha elolvasunk, mindjárt tudjuk, hogy a választási kampányba csöppentünk. „Az itt élő különböző korosztályok egymást kiegészítve, egymást támogatva élhetnek teljesebb életet.”

Úgy legyen.

A sors iróniája, hogy Palocsai ellenfele, a Demokratikus Koalíció 41 éves jelöltje, a tanári végzettségű Barkóczi Balázs a momentumos standtól kőhajtásnyira, a Nyírpalota úti lakótömb irodájában rendezte be főhadiszállását. Rögtön nekiszögeztük a kérdést, utalva arra, hogy már a kampány legelején „legyüttmentezték”, és a rosszemlékű „ejtőernyős” minősítést is rásütötték. – Budapesten születtem – mondta Barkóczi, aki amúgy a DK pártszóvivője –, a nagyapám újpesti volt, a víztoronynál lakott, a szünidőkben gyakran időztem nála, sokszor voltunk pecázni a Dunán és a Szilas-pataknál. Zuglóban a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségiztem, sok újpalotai barátom volt. Ja, és Újpest-szurkoló vagyok! Ennyire vagyok én nem helyi. A kampány szólhat az ellenfél személyéről (de hát az ellenfelem is úgy költözött ide Miskolcról), és szólhat a programokról, az elképzelésekről és a tervekről. Én ezt az utóbbit pártolom.

Barkóczit a Jobbik és az MSZP támogatja, s itt kell eloszlatni azt a szóbeszédet is, amely szerint a jelölt isaszegi lakosként – ami egyes interpretációk szerint főbenjáró bűn – egyszerűen beállt Tóth Imre alpolgármester elé, aki egy időben ambicionálta magát a jelöltségre. Ez igaz, Tóth úr jelölt volt, csak aztán a pártközi megállapodások végén az MSZP nem őt delegálta, hanem úgy döntöttek, beáll a párt Barkóczi Balázs mögé. Az ellenzéki összefogás fő kérdése ugyanis az volt, ki milyen felkészültséggel és milyen eséllyel tudja megmérettetni magát. Ha csak az lett volna a kérdés, hogy ki hol lakik, akkor ahhoz nem lett volna szükség választásra.

Ez az egyik probléma a „helyizéssel”. A másik, hogy akik most ütőkártyaként szeretnék használni azt, hogy kinek mennyi köze lehet a kerülethez, évekkel ezelőtt több alkalommal elfogadták a többi ellenzéki párt támogatását, így tudták egyengetni politikai karrierjüket. Most viszont, amikor versenyhelyzet van, hirtelen téma lett a helyi lakcím. A tét sokkal nagyobb annál, hogy torzsalkodni lehessen. Ha kígyót-békát kiáltunk az ellenfélre, decemberben hogyan győzzük meg támogatóinkat arról, hogy tessék beállni amögé, akit nyárvégén, ősszel befeketíttettünk?

Az is fontos, hogy a megállapodásokat nem magánszemélyek kötik, hanem pártok. Párt kell ahhoz, hogy akaratokat, hatalmi aspirációkat artikuláljunk. A végén persze a választó az alapján dönti el a kérdést, hogy egy-egy jelölt rokonszenves vagy ellenszenves-e számára. Szerencsére egyik jelölt sem ment bele abba, hogy szerintük mi bennük a rokonszenves. Hogy milyen ellenszenv övezi őket, azt majd elmondják az ellenfeleik – ezt mondta Palocsai Béla és Barkóczi Balázs is. Mindkét aspiránssal össze lehet találkozni ősszel az utcán.

Nem segít a „helyiség” az egészségügy és a Szilas-patak jövőjének felvázolásakor sem. Az Újpestre tervezett új kórház jó a rákospalotaiaknak és a pestújhelyieknek is, a patak pedig átfolyik a kerületen, másoknak is tenniük kell érte, hogy megmaradjon. Ami helyi gond, probléma lehet máshol is Budapesten. Azt mondjuk tudni lehet, hogy 15 ezer olyan szigeteletlen lakás van a kerületben, saját pénz és európai források is kellenek ahhoz, hogy ezen változtassanak. A közlekedés fejlesztésében pedig az a cél, hogy a kerület könnyen megközelíthető része lehessen a fővárosnak. Van tehát súlya az ittélésnek és az ittszületésnek, de a cél egy budapesti kerület jobbá tétele, s nem az elzárkózás.

Hajdu László országgyűlési képviselő is megkapta hajdan, hogy „maga itt nálunk mindig is vendég lesz”. – Amikor évtizedek múlva felidéztem, hogy „legyüttmenteztek” – mondta Hajdu –, az úr csodálkozott, hogy milyen jól emlékeztem a bántó mondatra. Nem minden itt lakni, szeretni is kell a kerületet, érteni kell a politikai logikáját is. Volt részem abban is, amikor ki akartak golyózni 2010-ben és az után. Varju Lacit úgy választották meg Újpesten, hogy nem ott lakott. Nemrég Csepelen jártunk, ahol Komjáthy Imre indul, azt kérdeztük, van-e olyan, hogy született csepeli? Hímeltek-hámoltak rá, nem ez dönti el az alkalmasságot. Nekünk az a dolgunk, hogy ütőképes jelöltet állítsunk a 2022-es választásokra. Ehhez súlyos, komoly kérdéseket kell megvitatnunk. És felelősen kell politizálnunk.

Dobrev, Jakab, Karácsony

„Melyik jelöltre szavazna egy előválasztáson, ha a következő jelöltek közül választhatna?” – ezt a kérdést tette fel a Závecz Research az Idea Intézettel végzett nyári közvélemény-kutatáson. A kistelepüléseken Jakab Péter (Jobbik vezet), a kisvárosokban 35, a községekben 34 százalékot kapna, szemben Dobrev Klára 22 és 28, illetve Karácsony Gergely 21 és 18 százalékával. Ahogyan azonban növekszik a települések mérete, egyre csökken Jakab, és egyre erősödik Dobrev és Karácsony támogatottsága. A megyeszékhelyeken Dobrev 27, Karácsony 26, Jakab pedig 23 százalékot kapna. A fővárosban ugyanakkor Jakab helyzete majdnem annyira kedvezőtlen (13 százalék), mint Karácsonyé a községekben. Budapesten ugyanis a szavazók mintegy harmada (32 százalék) Dobrev Klárát, ugyanennyi Karácsony Gergelyt támogatja. Jakab Péter a 40 év alattiak körében a legtámogatottabb (36 százalék). Viszont a középkorúak (40–59 évesek) körében teljesen kiegyenlített Dobrev, Jakab és Karácsony támogatottsága (26-26 százalék). Jakab a nyugdíjasok körében már csak 19 százalékot kapna. Itt egyértelmű Karácsony előnye (39 százalék), a második helyezett Dobrev Klárával (30 százalék) szemben. (Rab László — Megjelent az Életképek augusztus végi számában. Nyitókép: Vargosz/XV Média)