Pusztulás és halál

Miközben adománygyűjtő helyek vannak már kerületünkben is, az orosz diktátor, aki rárontott az ukránokra, löveti és elfoglalja a zaporizsjei atomerőművet. A legnagyobb európai atomerőművet lőtték és foglalták el. Nem törődve azzal, hogy egész Európát sodorhatják veszélybe. Mintha ez lenne a végső cél.

És miközben lövik az atomerőművet (először a világtörténelem során!), Orbán Viktor azzal nyugtat bennünket, hogy Paks 2-t az oroszok fogják megépíteni. Az oroszok és a 70 éves Putyin, aki most meg akarja leckéztetni a világot. Mert újra világhatalom szeretne lenni, mint Brezsnyev volt a szovjet időkben.

S miközben Szijjártó Péter külügyminiszter nézegeti a mellén a Putyintól kapott kitüntetést, mi adományokat gyűjtünk az Ukrajnából elűzött menekülteknek. Gyerekeknek és asszonyoknak. Magyaroknak és nem magyaroknak.

A magyar állami média pedig arra próbál rávenni bennünket, hogy ne berzenkedjünk az orosz invázió ellen (a kemény kézzel etetett orosz sajtó következetesen „speciális katonai művelet”-nevezi), mert az oroszok adják nekünk a gázt, és a németeknek is az oroszok adják a gázt, nincs tehát mit tenni, el kell tűrni, amit Putyin a fejébe vett, adjuk meg magunkat a sorsnak. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy beleszóljunk nagy világkonfliktusokba – ezt meg Orbán sugallja péntek reggeli szózatában.

Az az Orbán, aki február 1-jén több mint öt (!) órán át tárgyalt Moszkvában Vlagyimir Putyinnal. És minden lépése a szóbeli háborús neurózis növelésére irányult az elmúlt tíz évben. Ugye emlékszünk még a félelmetes migráncsozásra – melybe goebbelsi hangok vegyültek – és a szintén náci propagandát megidéző sorosozásra. Miről tárgyalhattak Putyinnal? Meg fogjuk-e- tudni valaha is, mi hangzott el a félelmetesen hosszú asztal mögött, amelynek távoli sarkába az orosz diktátor leülteti az odarendelt világot?

Ehhez képest most Putyin azt mondja, hogy ki kell söpörni a „náci csürhét” Ukrajnából. Kinek és kihez beszélnek ezek a mérgezett szavakkal operáló politikusok? Akik olyan jól egymás nyakába tudnak borulni, amikor a saját hatalmukról van szó. Orbán Brüsszelt akarta éveken át „megállítani”. És tolta maga előtt Putyin falovát, mellyel az Európai Unión belüli bomlasztást segítette. De hát Brüsszel nem kezdett atomerőművekre lőni. És nem is törekedett arra, hogy fájdalmat okozzon a családoknak. Mégis Brüsszel volt Orbán ellensége, ezért fordult végül a magyar vezér Kelet felé.

S mit talált ott politikai pályája legvégén? A pusztulást és a halált. Ezt támogatta elvtelenül az illiberális maszatolással jó egy évtizeden át. Csak gratulálni tudunk hozzá. Még akkor is, ha ez lesz a mi méregpoharunk. Mert úgy tűnik, mi isszuk meg a levét. (PP, 2022. március 4. Rab László)

*

A Klubrádió Folyt. köv. című műsorában Dalos György íróval beszélgettünk március 3-án a hétköznapi félelmekről és a várható következményekről. Itt lehet meghallgatni.