A húsvét utáni ötvenedik napon, az idén június 9–10-én ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját, pünkösd napját. A jeles nap dátuma Európában legkorábban május 10-én, legkésőbb pedig június 16-án lehet. Május hónapot ezért a népnyelvben pünkösd havának is szokás nevezni.
Az Apostolok Cselekedetei azt írja, hogy pünkösdkor Isten Lelke leszállt az égből lángnyelvek formájában, és szélvihar kíséretében kiáradt az apostolokra. Ekkor olyan inspirációt kaptak, amivel ezután képesek voltak minden embernek elmondani-prófétálni Krisztus örömhírét.
A néphit szerint ha pünkösd vasárnapján szép az idő, akkor jó lesz a bortermés.
Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző próbákon mérték össze ügyességüket. A Magyar Néprajzi Lexikonból az is megtudható, hogy ez Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, amikor gyakoriak voltak az ügyességi próbák – karikába dobás, tuskócipelés –, lovas versenyek, küzdelmek.
A májusfát napjainkban már általában csak május 1-jén állítják, de ez régebben akár egész hónapban megtörténhetett. A szokás lényege, hogy a legény összegyűjti a család férfi tagjait vagy a barátait, és a szeretett lány kapuja elé egy feldíszített fát helyeznek. Szalagokkal, édességgel díszítik a magas, sudár fát, mely általában fiatal nyárfa, de lehet akár fenyő is.
Napjainkban a fára már egészen extrém tárgyak is felkerülnek, melyet a család együtt bont le pünkösd alkalmával. Ezenkívül az évnek ebben a szakában mással is díszítették a falubeliek egymás udvarát, házát, kapuját: leggyakrabban zöld ágakat vagy virágokat – pünkösdi rózsát, bodzát – tűztek a kerítés lécei közé.
Az ünnep kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő tömegrendezvénye lett.
Comments are closed.
