Jajgatunk, amikor gyermekeink telefonjukat nyomkodva elmenekülnek otthonról, nem vonhatók be a családi programokba, egyáltalán nem izgatja őket semmi. Ráadásul nem tudják felsorolni a nagyobb üzbegisztáni városokat, nem néznek tévét, nem járnak szakkörbe, nem olvassák el a kötelező olvasmányokat, és nem eszik meg a menzán a „tapétaragasztót” (magyarul: a krumplipürét).
De ha nem csinálnak semmit, valójában mivel foglalkoznak? – ez volna itt a kérdés.
Ha tévét nem is néznek, a sorozatokat nem mellőzik. A youtube-on futó Középsuli című, nem túl rafinált, és egyáltalán nem rövid epizódokból álló szériát, mely tele van tanító jellegű betétekkel, igen sokan nézik, közel kétszázezres a tábor, és igen magas az epizódok nézettsége. Hogy mit esznek a tinik az olyan mondatokon, hogy „Lassan menjünk, nézzük meg a tudásközpontot!”, ember soha
megfejteni nem fogja.
A sorozat népszerűségének az lehet a valódi oka, hogy jól el vannak találva a karakterek. Zsanett, a plázacica, Krisztosz bá, a tesitanár, Melcsi néni, a magyartanár, Olivér, a rosszfiú, Bende, a macsó, Korinna, a bombázó állandó szereplők, és eléggé életszerűek.
Találtunk azért olyan közléseket, amelyekből rájöhettünk, miért nézik oly sokan a sorozatot. Ezt mondja például az egyik leányzó az epizód elején: – Úgy érzem, hogy halálosan szerelmes vagyok, ilyen még soha nem történt velem.
Ja, így már más. Ez a titka a fiatalok Szamurájának.
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.