Páskomligeti súrlódások

Kilenckor kezdték gyűjteni az aláírásokat, tízre összejött az ötszáz. Ez azért nem volt egy bonyolult feladat az aktivisták számára. Hosszú sorokban kígyózott a tömeg a páskomligeti lakótömb előtt, ki a vásárcsarnokból jött, ki odamenet írt alá az összellenzéki standon. Ismerős arcok sürgölődtek, Cserdiné Németh Angéla a szélső asztalkát nézte ki magának, de nem nagyon maradt ideje a trécselésre, figyelnie kellett az adatok pontosságára. A polgármester mellett itt volt a két alpolgármester és számos képviselő is. Az aláírásgyűjtés rajtját kellett a téli hidegben valamiképpen ünnepélyessé tenni.

Pár méterre a Fidesz is nekiállt a gyűjtésnek. Bizonyára nem véletlen, hogy ugyanide szervezték a rajtot, sárga tollak fickándoztak, s felbukkant Pintér Gábor is, a kormánypárt jelöltje, aki legutóbbi veresége alkalmával úgy hirdette magát, hogy „a kerület jobbat érdemel”. Nem volt ez telitalálat, mert az istenadta nép ismeretlen tagja azt pingálta a plakátokra még az eredmény megszületése előtt, hogy „nálad”.

Pintérék az aláírásgyűjtés közelségétől azt is remélhették, lesznek majd szaftos beszólások, amikor „Feri” megérkezik. Gyurcsány Ferencről volna szó, a DK elnökéről, aki annak rendje-módja szerint bevágódott, s eléggé feldobta a hangulatot. Ölelkezett a hölgyekkel, pacsizott az urakkal, s hagyta, hogy elkészüljenek az immáron divattá váló szelfik. A közös fotók, amelyeket ki lehet tenni a közösségi média fotótárába. A csoportokba.

Nem szólt be senki. A fideszesek irigykedve nézegették a tömeget. Talán az is megfordult a fejükben, hogy nem kellett volna pont ide időzíteni a rajtot. A „sárgák” körüli gyér érdeklődés nem mutatott valami fényesen, noha – elvileg – nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni. Épp csak jelzi, hogy ellenzéki oldalon számszerűen is megvan a szándék arra, hogy eltüntessék az orbáni uralmat. A képeket azért közöljük, hogy megmutassuk azt a derűt, amellyel a közös ellenzék nekimegy az április 3-i választásoknak. Az örökké háborúzó, mindig valaki ellen harcot hirdető, fogvicsorogtató orbáni nyomulás helyett kínálta Barkóczi Balázs a jókedvű, mosolygó kampányt. Amiben a találkozások és a kedélyes csevegések lesznek a fontosak. Azzal lehet a legjobban növelni a rokonszenv-indexet.

Az ellenzéki jelölt szerencséje, hogy a többször vesztes Pintér Gáborral áll szemben. A Fidesz annyi év alatt, oly sok csalódás után sem tudott kinevelni új politikai generációt a kerületben, mert a fiatalokat kevésbé vonzza (32 évvel a rendszerváltás után) a kommunistázás. És a jelek szerint nem hajlandók a piti „fletózásra” sem, amit pedig a központ ajánl végvári híveinek. A Fidesz helyi politikájának pontos látletetét adja az a legutóbbi önkormányzati testületi ülésen elhangzott javaslat, hogy a Csokonai művházat nevezzék át Conchita Wurstra. (Cikkünk az ügyről itt olvasható.)

Ezzel és az ilyen minőségű politizálással egészen biztos, hogy nem lehet választást nyerni a XV. kerületben. Barkóczinak nagyon sok csacskaságot kellene elkövetnie ahhoz, hogy veszítsen. A kerület – látszott a szombati kampányrajton – egyáltalán nem billeg. Ez az oka annak, hogy viszonylag egyszerű megjósolni az áprilisi végeredményt. Kicsit különben sajnálni is lehetett a fideszes aktivistákat, akik déltájban, Karácsony Gergely érkezésekor kényszeredetten elkezdtek pakolni. Természetesen „karigerizés” sem volt, ellenben egy fiatal fickó telitorokból üvöltötte a volán mögül, amikor a főpolgármestert „átengedte” a zebrán, hogy „Hajrá, Karácsony úr!”

Voltak persze kisebb viták a standok előtt, mert egy „nyugger” kinézetű úr az Orbán-rezsim igazságtalanságait tette szóvá (Hatvanpuszta, a család és a haverok irgalmatlan gazdagodása stb.). Na, az ő frakkját rendesen elkapták a „sárga” standnál. Egy úr magából kikelve ordította, hogy a szemkilövetés napját nem tudja elfelejteni. És hosszan sorolta a 2006-os év szörnyűségeit, amelyek megváltoztatták az életét. – Nem zavarja, hogy 2022-t írunk? – tette föl a kérdést az öregúr, és elindult szafaládéért a piacra.

Lesznek még ilyen összeszólalkozások áprilisig, de aztán 3-án eldől a sorsunk. A zöld egyenkabátos „barkóczisták” abban reménykednek, hogy április 4-e lesz a felszabadulás napja. A sárgatollasok pedig abban, hogy minden megy tovább.

További képek a szombati napról. Mindenki döntse el időben, hogy hova áll. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. február 15. – fotók: Nagy Botond)