Elkészült a vásárcsarnokkal szemközti kicsiny park felújítása. A Páskomliget utca 6-8. szám előtti területen 38 év után új növényeket ültettek, eltűntek a régi felfalazott kerti építmények, amelyeket elhasznált az idő. A parkrehab-program itteni munkálatai durván tízmillió forintba kerültek, most már csak az a kérdés, hogy a modern külső megóvása sikerülni fog-e.
Eltűntek a koros műtárgyak, nincs betonfal, amelynek belsejében évtizedeken át halomozódott a szemét. A kis fa a terecske közepén megmaradt, azt ültették körül bokrokkal és olyan színesen tarkálló virágokkal, amelyektől a környékbeliek komfortosabban érezhetik magukat. Az átalakítást a Répszolg munkatársai végezték el, itt voltunk az első kapavágáson.
A jókora ládákba árvácskát ültettek, eddig megúszták a bagósok közelségét. Mindez már nem mondható el a dohánybolt sarkához közel eső területen. Ott már láthatóak a csikkek a frissen fölásott földön. Nem lehet minden dohánybolt elé közterület-felügyelőt állítani, ezt itt mégis meg kellene valahogy oldani. Hogy néhány hónap elteltével ne legyen lehasználva az, amit újonnan építettek.
Az sem várható el, hogy valamiféle más hatósági személy felügyelje a közterek tisztaságát. Ezt az ott élőknek kell valahogy kibrusztolni. Az sem megy, hogy szétdobált csikket látva a városháza felé kezdünk mutogatni, hogy miért nem takaríttatják föl a szétdobált szemetet a kerületben.
A rendről és tisztaságról van egy örök példám. A rendszerváltás után Zalaegerszegen lakva Klagenfurtban jártam, és azt láttam, hogy ragyognak a közterek a tisztaságtól, és minden tenyérnyi helyen muskátlik futnak lefelé. Eljött aztán egyszer látogatóba a klagenfurti polgármester a zalai megyeszékhelyre, ahol az akkori polgármester arról panaszkodott neki, hogy teleültették a várost virágokkal, de mire virágba borulhattak volna, eltűntek. Az osztrák kolléga csak hümmögött, így kezdődött ez náluk is az ötvenes években. A megoldás az, hogy amikor valami eltűnik vagy megrongálódik, rögtön pótolni kell, és akkor egy idő után majd megmarad. Ezt a módszert követték, és ez bevált. Ma már nem kell amiatt aggódni, hogy kiültetik a virágot az egerszegi Dísz-téren, és másnapra lába kél.
Az eltűnéssel a Páskomligetben sincs semmi baj, itt a csikkek elszórására kellene kitalálni valami épületeset. Minden méterre nem lehet csikktartót tenni, mert az nem nézne ki jól, azonkívül valakinek bele is kellene szedni az eldobált csikket. A dohányboltosokat éppen lehetne arra ösztönözni, hogy szíveskedjenek a megtermelt hasznokból költeni a csikktelen környezetre is. Béreljenek például föl valakit, aki összeszedi a kuncsaftjaik által eldobált csikkeket. Ha nem szedik össze, gyűlni fog a csikk, az pedig a notórius dobálókat arra ösztönzi, itt lehet ilyet csinálni, mert nincs semmi következménye.
Büntetni nem lehet, mert ahhoz bizonyíték kellene, az pedig macerás. A közterületi dohányzás megtiltása jöhetne még szóba, vagy urambocsá, a kicsiny téren lévő dohánybolt elköltöztetése. De ez sem járható út, mert van mellette egy pékség is, és nem lehet kerekedőkkel ilyet tenni. Tény, hogy a csikket nem lehet otthagyni a frissen felújított parkban (régi felújítatlan ligetekben sem), mert nem mutat valami jól a kertben. Az ember otthon se dobálja szét a csikket a saját környezetében, el kell érni, hogy ne tegye ezt a Páskomliget utca 6-8. számú ház előtt sem. Olyan közösségi megoldásra volna szükség, amivel ezt a nem túl bonyolult problémát meg lehetne oldani. Kérjük, aki tudja, hogy mi a legcélravezetőbb, jelezzen, mi pedig megírjuk. (PP, Rab László, 2019. április 14.)
Friss képeink a felújított parkról:
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.