Két veterán katona, akik 1919-ben megpróbálják megállás nélkül átrepülni az Atlanti-óceánt. Egy szökött rabszolga, aki 1845-ben Amerikából Írországba megy, hogy szónoklatokat tartson a rabszolgatartás ellen. Az amerikai Mitchell szenátor, aki 1998-ben koordinálja az írországi békefolyamat megteremtését. Ők a főszereplői Colum McCann TransAtlantic című regényének.
A három szálon futó történet teljesen különböző időszakokban játszódik, de a helyszínek azonosak. Mindenki utazik, és a szereplők nemcsak földrajzi távolságokat tesznek meg, hanem az önmagukban rejlő mélységeket és magasságokat is bejárják. A változást minden szereplő óhajtja. A pilóták az első világháborúban átélt borzalmaktól menekülnének, Frederic Douglass örök emléke a volt rabszolgák láncaiból készült súlyzók, a szenátor a merényletek ártatlan áldozatait látja mindenhol.
A férfiak alakjait nagyon finoman ellenpontozzák a női sorsok, komoly szerepük van a történet alakulásában is. A regény néha szenvtelennek tűnő stílusa alatt rengeteg érzelem feszül. A mű másik elismerésre méltó vonása a pontosan szerkesztett története. Mint a legfinomabb pókháló, úgy futnak össze a szálak, ahogy egyik szereplő összetalálkozik a másikkal, vagy tudtán kívül hatással van valakire. Colum McCann második magyarul megjelent könyve hasonló sikerre számíthat az olvasók körében, mint az első, a „Hadd forogjon a nagyvilág” című regénye.
(Colum McCann: TransAtlantic; Magvető, 2015, 3490 Ft)
Comments are closed.
