Nyúlárnyék

Jó volna már mással foglalkozni, mint a járvány, mert kezdünk kicsit elerőtlenedni. Kerületünk szerencsésen megúszta, nem tudunk halálesetről, nem alakultak ki gócok, a pár esetet leszámítva a fertőződés szintje a 80 ezres populációt tekintve elenyészőnek bizonyult. Ami nem jelent semmi különöset, így alakult. Közben úgy lettünk villámgyorsan covid-szakértők, hogy elkerültük azt, ami Olasz- vagy Spanyolországban történt.

A gigantikus védekezésről tudósító kormányzat és a jóval csendesebb kerületi munkálkodások harmóniája nem volt tökéletes. Cserdiné Németh Angéla többször tudtunkra adta, hogy a kerület nem kapta meg a szükséges kormányzati segítséget. Ez már március elején szóba került, amikor az itteni orvosok és egészségügyi dolgozók hiányt szenvedtek védőfelszerelésekben, miközben az ország esténként arról értesülhetett, hogy „óriás repülőgépek” szállítják Magyarországra a maszkokat és a járvány leküzdéséhez szükséges berendezéseket. A propaganda egyfolytában zakatol ma is.

A gyerek a legjobb tanítómester

De hol van már a tavasz! Június első hétvégéjén (képzavarral élve) kiszabadultunk a palackból, és úgy tekintettünk a megúszott járványra, mintha nem is lett volna. Újra találkoztunk családtagjainkkal (én az egyéves unokámat látogattam meg), és megint be lehetett ülni egy szelet sütire a cukrászdába. Átrohant rajtunk a pünkösd és a gyereknap. Elmaradt a Pestújhelyi Napok, itt pedig lett volna alkalmunk bicikliző-futkározó kölykökkel találkozni. Az is eldőlt, hogy nem lesz Bernece, kinyitottak viszont az ovik, a bölcsik és egynémely iskola.

A gyerekektől azért lehetett tanulni a vészterhes napokban is. Nem szeretem, ha koszos a kezem, de azért nem vagyok valami nagy kézmosó. Megmondom őszintén, én Farkas Edit kilencéves kislányától tanultam rendesen kezet mosni, emlékszem rá, milyen szépen, lépésről lépésre bontott tanácsokat kaptam tőle. Meg is tudom mutatni.

Szintén gyerekektől tanultam az öregtészta készítését. Karczub Andrea (és Palocsai Béla képviselő) gyermekei közreműködtek abban a videóban, amelyet elteszünk az örökkévalóságnak, és 2040 táján majd megmutatjuk: ilyen volt a karanténkenyér Újpalotán 2020 tavaszán. Azoknak mutatom, akik esetleg nem látták volna.

Nem hisszük el, hogy lesújthat ránk

Ahányan vagyunk, annyiféle trükköt alkalmaztunk a bezártságban. Falus Ferenc korábbi tiszti főorvos itt mondta el a blogban, hogy a személyes találkozások radikális leépítése miatt jutottunk túl ilyen szerencsésen az első hullámon. BCG-oltás, pálinka, fokhagyma, mésszel való festés: ezerféle módszert megismerhettünk a „vírusölő” technikák közül. Tegye mindenki őszintén a szívére a kezét: nem ez volt a cél? Hogy megússzuk ezt az egészet. És nem ugyanez érvényesül évszázadok óta, amikor a veszély a közelünkbe ér? („A csapás végeredményben megszokott dolog – írja Albert Camus A pestis-ben -, de amikor lesújt ránk, nehezen hiszünk a csapásban.”

Legyen most ennyi elég a járványból. Elkészítjük a kerületi összegzést (a számokat már közöltük), sok más rejtve maradt ügyről fogunk mesélni. Most még a nyúlárnyékról kell valamit szólni. Recept a karanténkonyhából, mert ennek az idei tavaszon nagy keletje volt. Vettem a napokban egy köteg spárgát, nem volt olcsó, talán ha fél kilót nyomhatott a szépen összecsomagolt áru, ezer pengőforintot adtam érte (akkor, ugye, 2 ezret kérnek kilójáért). Vettem epret is, nem görög vagy spanyol, később magyarrá címkézett szamócát, hanem lajosmizseit, kilója 1500 volt, ebből, mondtam a páromnak, bajosan lesz idén lekvár. És venni akartam még karfiolt is, de arra is 1500 volt írva, amitől hátrahőköltem. Spárgát, epret és karfiolt nem lehet egyszerre venni, mert ahhoz minimum amerikai nyugdíjasnak kellene lenni.

Te jó ég, ez is jó mindenre!

Maradt a spárga. Aszparágusz! Ez a neve a kis drágámnak (mint anyám cserepes futóizéjének egykor a teraszon). Népiesen csirág vagy nyúlárnyék. Az asparagos görögül fiatal hajtást jelent, a rómaiaknak köszönhető, hogy elterjedt. A népi gyógyászat szerint kiváló vízhajtó, príma fogfájásra (porrá zúzva a lyukas fogba tették), borban főzve (hujjaj) megoldja a vesekövet is. És végül egy 17. századi javallat: összetöröd, olajjal kevered, és bekened a kencével magad. Nem fognak megcsípni a méhek! Plusz még, hogy 4-5 száracskából egy-egy csésze friss lé is előállítható, ami különösen immunproblémás időkben (!) egészséges.

Igen ám, de ki szedi le? És hol? Ha itthon, az rendben van, mert a spárga kitűnő exportcikk, de Magyarországon párezer hektáron termelnek csak spárgát. Európa legnagyobb spárgafelvevője a német piac. Most nem részleteznénk, mennyi munka jár a feldombozással, fóliázással, és azzal, hogy a 18-20 centis friss hajtásokat még zölden leszedjék. Mert a németek erre is kényesek, ha kifehéredik (fásodik), az már nem kell nekik.

Arra, hogy ki szedi le, az a válasz, hogy a magyar, a román, a lengyel vagy a szlovák vendégmunkások. Akiket viszont a járvány idején hazaparancsoltak. A vendégmunkások karanténban voltak otthon. A 22-es csapdája. Most villámgyorsan vissza kell(ene) menniük, hogy a termést betakarítsák. Nem tűnik a legegyszerűbbnek, mert sokhelyütt érvényes és negatív covid-teszt kell ahhoz, hogy újra átlépjük az időközben lezárult határokat. Így lesz a kis gyökérből nagy világprobléma!

Amíg ez megoldódik, legyen itt egy pofonegyszerű spárgarecept. Szép és langyos júniust mindenkinek! (PP, Rab László, 2020. június 2.)