Evangélikus örökség képekben.
Nemcsak a falak, hanem sorsok, imák és kézimunkák mesélnek a Rákospalotai Evangélikus Kistemplomról, amely idén ünnepli fennállásának 170. évfordulóját. Egy különleges kiállítás most feltárja, hogyan fonódik össze a közösség múltja a templom történetével – háborús imakönyvtől a New York-i Kossuth-szobor avatásán részt vevő palotai lányokig.
A Életöltő című kiállítás régi fényképeken, kézimunkákon, mindennapi használati tárgyakon és népviseleteken keresztül szemlélteti a gyülekezet múltját, külön figyelmet szentelve a rákospalotai hagyományoknak. A Nagytemplomban (Régi Fóti út 73.) szeptember 28-án nyílt tárlat egy hónapon át látogatható.
A megnyitón Csernyik Balázs orgonajátéka teremtett ünnepi hangulatot, majd a Gyülekezeti Kórus éneke és a Rákospalotai Örökségünk Egyesület Dalárdája szerzett feledhetetlen zenei élményt.
Ponicsán Erzsébet parókus lelkész igehirdetése különösen mélyen érintette a jelenlévőket. Gondolatai az idő jelentőségére világítottak rá, arra amelyben élünk, és amelyben emlékezünk. „A kiállítás képei, tárgyai nemcsak dokumentálnak, hanem életre kelnek: keresztelések, konfirmációk, temetések, ünnepek, mind-mind egy-egy pillanat, amelyben a közösség együtt lélegzett” – fogalmazott. Hozzátette: a kiállítás Széll Anikó kezdeményezésére született meg, neki köszönhető, hogy elindult az a közös gondolkodás, amely végül ebben a gazdag múltat bemutató tárlatban teljesedett ki.
Molnár Márk, az egyházközség tagja, előadásában a templom építésének kulisszatitkaiba és a gyülekezet történetének meghatározó pillanataiba engedett betekintést. Történelmi adatokkal, személyes visszaemlékezésekkel és helyi legendákkal elevenítette fel a közösség megalakulását, a kezdetektől egészen napjainkig.
A templom építése 1855-ben kezdődött, ám a gyülekezet gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza. „Már az 1700-as évek elején iskola működött Rákospalotán, melynek létrejöttét Bohuss Sámuel fóti földesúrnak köszönhetjük, ő evangélikusokat telepített be a Felvidékről, Nógrád, Hont és Zólyom vármegyékből” – hangsúlyozta Molnár Márk.
A hívek kezdetben a csömöri egyházközséghez tartoztak, de az 1749-es pestisjárványban elveszítették lelkészüket, és nem kaptak új pásztort. Mária Terézia korában a vallásszabadság korlátozott volt, így a rákospalotai evangélikusok előbb a fóti, majd a cinkotai gyülekezethez csatlakoztak. 1774-ben hivatalosan is a cinkotai egyház leánygyülekezete lett Palota, ekkor 163 főt számláltak.
1791-ben II. Lipót engedélyével új iskola épült, amely 1793-ra készült el. Az imaház és harangláb mellett 1802-ben öntötték az első harangot, amely ma a nagytemplom kis harangjaként szolgál. 1829-től a gyülekezet már önálló anyakönyvet vezetett, és a növekvő létszám templomépítésre ösztönözte a közösséget. Károlyi István gróf telket adományozott, és 11 évnyi gyűjtés után 1855. április 10-én megkezdődött az építkezés. Az ünnepélyes felszentelés még ugyanabban az évben, november 18-án megtörtént Esztergályi Mihály főesperes vezetésével.
„A templom költsége 4775 forint volt, a toronyba három harang került, de a karzaton akkor még nem volt orgona” – jegyezte meg Molnár Márk. A jelenlegi harang 1987-ben érkezett Tatabányáról, az új orgonát pedig 1995-ben Mészáros Károly építette. Mint mondta, a harangszentelés különösen emlékezetes volt, népviseletbe öltözött asszonyok és gyermekek vettek részt az istentiszteleten, amelyről fényképek is fennmaradtak.
Mint elmondta, 1872-ben a gyülekezet önállósult, ekkor már 600 főt számlált. Megalakult a presbitérium, és még ugyanabban az évben Országh Sándor mester hatregiszteres orgonát készített 850 forintért. 1875-ben lelkészlakás épült, és karácsonykor megkezdte szolgálatát az első lelkész-tanító, Seffarovszky János.
„1879-től Kolbenhayer Soma lett a gyülekezet lelkésze, akinek idejéből fennmaradtak a presbiteri ülések jegyzőkönyvei, ezek láthatóak a kiállításon is” – hívta fel a figyelmet a dokumentumokra Molnár.
1893-tól Kovácsi Kálmán szolgált lelkészként, akinek neve összefonódott a gyülekezet történetével. 1894-ben a közgyűlésen megemlékeztek Kossuth Lajos haláláról, és egy időre fiát, Kossuth Ferencet választották az egyház felügyelőjévé. „Kovácsi Kálmán 39 éven át szolgált, temperamentumos, hazaszerető, újító egyéniségként ismerték. Két cikluson át országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Részt vett Kossuth Lajos New York-i szobrának avatásán, ahová palotai evangélikus lányok is elkísérték, az eseményről fennmaradt fényképek megtekinthetők a kiállításon” – emelte ki Molnár Márk. A Tanácsköztársaság idején hazafias magatartása miatt letartóztatták. 1932-es halála után Rákospalota gyászba borult, temetésén ezrek vettek részt, köztük fehér ruhás palotai lányok. Nevét ma közterület őrzi Rákospalotán.
Őt Pröhle Sándor követte a lelkészi szolgálatban, és új lendületet kapott a hitélet: megalakult az Ifjúsági Egyesület, a Gazdalányok Oltáregyesülete, és szociális-karitatív tevékenységek is indultak. Ebben az időben még színjátszó kört is létrehoztak, felesége pedig hímzőkört szervezett a lányoknak. Molnár Márk az is megemlítette, hogy az egyik úrvacsorai terítő ma is az ő munkájukat dicséri.
„A 20. század elején egyre sürgetőbbé vált az új templom építése, az alapkövet 1936-ban ünnepélyesen tették le. A terveket László György és Szalkai Mihály készítették. A tárlaton nyomon követhető az építkezés folyamata, amelyet részletesen dokumentáltak fényképekkel. Ezekhez nemrég jutottunk hozzá, egy látogató kopogtatott be, mondván, hogy megtalálta őket, és úgy gondolta, nálunk jó helyen lennének” – mesélte Molnár Márk.
Az oltárképet Bak János festette, amelyet a Szépművészeti Múzeum szakemberei restauráltak. A templom felszentelését 1941. december 24-én tartották, dr. Kovács Sándor püspök vezetésével. Az építkezés összköltsége körülbelül 200 ezer pengő volt, amelyből 113 ezret a hívek adományaiból gyűjtöttek össze. A közösség nemcsak anyagilag, hanem kétkezi munkával is hozzájárult az építkezéshez.
„A kupolák ablakain a 80-as évek elejéig olvashatóak voltak azoknak a családoknak a nevei, akik adományaikkal vagy munkájukkal segítették az építkezést. Sajnos ezek a nevek később eltűntek, és nem maradt fenn adat róluk. Így örömmel fogadunk minden információt, amely segíthet rekonstruálni ezt a különleges emléket” – hívta fel a figyelmet Molnár Márk.
Az előadó az egyházi iskola múltjára is kitért. Elmondta, hogy a rákospalotai evangélikus iskola a kistemplom közelében, a Hunyadi utcában működött. „Hat elemi osztályt végeztek itt a gyerekek, a kor szokásainak megfelelően. Az iskola osztatlan volt, két tanteremmel: az egyikben az első és második osztályosok tanultak egy tanítóval, a másikban a harmadiktól hatodik osztályig egy másik tanító foglalkozott a diákokkal. Az intézményhez tanítói lakás is tartozott” – ismertette.
1948-ban az egyházi iskolákat államosították, így a rákospalotai evangélikus iskola is megszűnt egyházi intézményként. „Úgy tudjuk, néhány évig még állami iskolaként működhetett tovább” – tette hozzá.
A gyülekezet életében új korszak kezdődött 1947-től, amikor Kökény Elek lett a lelkész, és egészen 1973-ig szolgálta a közösséget. Felesége aktívan részt vett az ifjúság nevelésében, különösen a ’60-as és ’70-es években, amikor jelentősen megnőtt a fiatalok száma. „Kökény Elek temetésén, 1973. október 22-én, a Rákospalotai temetőben egy egész városrész búcsúzott tőle. A szertartásról készült fotók szintén megtekinthetők a kiállításon” – emelte ki Molnár Márk.
A lelkészi szolgálatot Bodrog Miklós vette át, akinek beiktatásán palotai viseletbe öltözött lányok köszöntötték az új lelkészt, majd az iktatást követő szeretetvendégséget a szomszédos református imaházban tartották. „Erről az eseményről is maradt fenn számos fénykép” – tette hozzá.
Molnár Márk külön kiemelte Bolla Árpád szerepét, aki már 1954-től több alkalommal szolgált segédlelkészként. Mint fogalmazott, Árpi bácsi egyik legnagyobb erénye a közösségszervezés volt. A gyülekezeti tagok így vallottak róla: „Árpi úgy szeretett bennünket, öregasszonyokat, hogy minden évben kétszer elvitt minket kirándulni.” A kirándulásokról készült fotók szintén megtekinthetők a kiállításon.
Bolla Árpád nevéhez fűződik az új parókia, a Juhos utcában pedig egy szeretetotthon épült, amely Bolla lelkész nevét vette fel, és 2005-ben adták át. „Agárdi János képviselő javaslatára, az önkormányzat támogatásával a nagytemplom és a református imaház közötti utca szintén Bolla Árpád nevét vette fel” – idézte fel Molnár Márk.
A gyülekezet későbbi lelkészei – Veperdi Zoltán, Szabó István, Bátovszky Gábor, Ponicsán Erzsébet és Erdélyi Csaba – mind folytatták az elődök által kijelölt utat. „Építkeztek, felújítottak, restauráltak. 2006 óta urnatemető működik az altemplomban, 2016-ban pedig új gyülekezeti termet építettünk” – sorolta Molnár.
Napjainkban Ponicsán Erzsébet vezeti a rákospalotai evangélikus gyülekezetet, aki nemcsak a hívőket, hanem az itt élő valamennyi lakost megszólítja. Alázatos, elkötelezett munkája révén a templom nemcsak istentiszteleti hely, hanem valódi közösségi tér lett, ahol mindenki otthon érezheti magát.
Molnár Márk végül hálával emlékezett mindazokra, akik a lelkészek munkáját segítették. „Kiemeljük Csizmadia Zsuzsannát, aki a 1990-es években szeretettel vezette a vasárnapi Iskolát, karácsonyi és anyák napi műsorokra készítette fel a gyerekeket. Ma már sokan közülük felnőttként, harmincas éveikben vannak közöttünk. Hálásan gondolunk a hitoktatókra, a kántorokra, a presbiterekre és a gyülekezeti tagokra, azokra is, akik már nem lehetnek velünk” – zárta gondolatait Molnár Márk.
A megemlékezés záró mozzanataként Fekete Éva, a Rákospalotai Örökségünk Egyesület tagja vette át a szót, aki a palotai népviselet világába kalauzolta a közönséget. Az oltár körül felsorakozott, gyönyörű régi ruhákba öltözött rákospalotaiak segítségével elevenedtek meg a hagyományos viseletek, amelyek nemcsak esztétikai élményt nyújtottak, hanem mélyebb betekintést is adtak a palotai örökség kulturális rétegeibe.
Comments are closed.
