Korábban elképzelni sem tudta, hogy a rossz kormányzás és a szomszédban dúló háború miatt úgy megemelkednek a rezsiárak, hogy a kerület számára a működőképesség megőrzése lesz a cél – árulta el lapunknak Cserdiné Németh Angéla. A polgármester bízik abban, hogy azért jövőre a kötelező feladatokon túl másra is jut a kasszából.
Néhány hete bevallotta: amikor a korábbi költségvetési tárgyalásokon azt hangsúlyozta, a legfontosabb, hogy működőképes a kerület, nem gondolta, hogy ennek egyszer mekkora jelentősége lesz.
Valóban nem. Elődömtől, Hajdu Lászlótól mindig azt hallottam, hogy a működőképesség a legfontosabb egy kerület életében. Azon túl persze a fejlesztés, a fejlődés. Korábban elképzelni sem tudtuk, hogy a rossz kormányzás, no meg a szomszédban dúló háború miatt így megemelkednek a rezsiárak, és számunkra a működőképesség megőrzése lesz a cél. Az, hogy ne dőljön be az önkormányzat.
Az már látszik, hogy az önként vállalt feladatainkból vissza kell venni, a kötelezőket viszont továbbra is teljesíteni fogjuk.
Polgármesterként hogyan éli meg, hogy a kormányzati elvonások, az infláció, a rezsiválság miatt – ahogy fogalmazott – válságkezelő üzemmódba kellett kapcsolnia?
Nehezen. Miközben tudom, hogy a kerületben élők számára mekkora gond az infláció, sajnos nem jut annyi például a közétkeztetés támogatására, amennyit szeretnénk adni. Itt emelnünk kellett a térítési díjat, bár nem annyival, amennyit a szolgáltató akart. Nem sajnálom őket, hiszen ez magánvállalkozás, de folyamatosan nőnek a nyersanyag-, illetve a rezsiárak.
Ám a közétkeztetés számunkra kötelező feladat, és ha térítési díjat emelünk, figyelembe kell vennünk, hogy ebben a válságos helyzetben mennyire terhelhetjük az itt élőket.
A spórolás sem volt korábban a mindennapok része. Furcsa, hogy tizennyolc-húsz foknál nem lehet melegebb a hivatalban és más intézményeinkben, de a távhő-, a gáz-, a villanyszámla kifizetése ma minden önkormányzat számára kihívás.
Bár az utóbbi időben gyakran elmondták, mennyivel többet visz el a költségvetésből a rezsidíjak emelése, érdemes lenne ezt megismételni, hogy az itt élők tudják, miért jut kevesebb egyebek mellett sportra, kultúrára.
Ez közel hárommilliárdos pluszt jelent. Az áram ára tizenegyszeresére emelkedett. Az önkormányzat 2019-ben 93 millió forintot fizetett ezért, jövőre várhatóan 793 milliós lesz a számla úgy, hogy a korábbinál kevesebbet fogyasztunk. A földgázért négy évvel ezelőtt 79 milliót számláztak nekünk, 2023-ban 781 millió forintot kell majd fizetnünk. Legbrutálisabban a távhő díja emelkedett: szeptember 30-ról október 1-re virradóra ezt a kormány a tizenhétszeresére növelte. Jövőre a korábbi 116 millió forint helyett az önkormányzati intézmények fogyasztásáért 1 milliárd 99 milliót kérnek majd tőlünk. Mindeközben 4,7-szer akkora szolidaritási hozzájárulást fizethetünk jövőre, mint amennyit 2019-ben követelt tőlünk az Orbán-kormány.
Mit érzett, amikor ősszel kiderült, rangsorolni kell a teendőket? Meghatározni, mire jut pénz, és mire nem.
Voltak, és azóta is vannak álmatlan éjszakáim. Bevallom, még most sem tudom, 2023-ban mire lesz pénz, és mire nem. Mostanában olykor eszembe jut a mondás: „amíg élünk, remélünk”. A december 15-én elfogadott költségvetés egyelőre csupán a szűken vett működést biztosítja. Azt, hogy az önkormányzati intézményekben ég a villany, nem kell fázni az irodákban, óvodákban, három művelődési házban fogadják az embereket, sőt a melegedni vágyókat is.
Azt viszont ma sem tudom, melyik ujjamat harapjam meg: sportra vagy kultúrára, illetve az idősek ellátására, esetleg az óvodásoknak adjunk több pénzt.
A fejlesztésekről nem is beszélve, arra most alig tudunk szánni. Sajnos ez a rangsor végére került, hacsak nem nyerünk el valami mesés pályázatot, bár ebből eddig ellenzéki kerületként nekünk szinte alig jutott.
Azt ígérte, nem lesznek tétlen áldozatok. Mi az, amit ebben a helyzetben tenni tud?
Minden forintot megfogunk, és megpróbáljuk a legjobb helyre tenni. Nyilván ebben nem egyedül, hanem a képviselő-testülettel közösen döntünk. Szűkítésről – a megszorítás kifejezést kerülném, ha lehet – határozni nem egyszerű. Minden képviselő védi a maga körzetében élők érdekeit, ám a rezsiválság, az elvonások, az infláció sajnos a mi lehetőségeinket is korlátozza.
Mindezek ellenére adni tudott a kerület a rászorulóknak.
Októberben az itt élő 65 év felettieknek felkínáltuk a Palota támogatást, sokan éltek a lehetőséggel. A nehéz helyzetben lévőknek segítünk, és a Palota támogatást kínáló levélben is felhívtuk az emberek figyelmét a fővárosi rezsitámogatás lehetőségére. Utóbbit szintén nagyon sokan kérték, mert a számlák befizetése sajnos egyre nagyobb gondot jelent.
Más városokban, kerületekben az önkormányzatok legalább alkalmi segítséget nyújtanak a munkavállalóiknak. A XV. kerületben is igyekeznek valahogy enyhíteni a válság hatásait?
Természetesen. A Gazdasági Működtetési Központ vezetőivel számba vettük, mennyi pénzt tudunk mozgósítani, végül a közalkalmazottak egyszeri bruttó 100 000 forintot kaptak, illetve akik csak fél éve vagy annál rövidebb ideje szolgálnak nálunk, azoknak bruttó 50 000 forint rezsitámogatás jutott. Szerencsére átlag 150 000 forint jutalmat is ki tudtunk szorítani a közalkalmazottaknak, valamint az egészségügyi szakdolgozóknak, technikai alkalmazottaknak. Fontosnak tartottam, hogy amíg van rá keret, adjunk jutalmat, úgysem tudjuk, mit hoz a jövő. Jó, hogy ezt a képviselő-testület tagjai egyhangúlag megszavazták.
Az óvodákban szolgálók is kaptak jutalmat. Vonzó lehet ez a nem itt dolgozók számára is? Tudjuk, hogy szükség lenne még óvónőkre, dadusokra, segítőkre.
Reméljük, mert a kerületben – akár az ország más településein – kevés az óvodapedagógus. De azt is reméljük, hogy a nálunk dolgozók lojálisabbak lesznek az önkormányzathoz, segítenek nekünk az őket szintén érintő gondokat megoldani. Mindenki tudja, hogy három kerületi óvoda gyerekek fogadására alkalmatlan. Eredetileg sem erre épültek, mára pedig elavultak. Sajnos gyerek sincs elég, a Tóth István óvodába például jövőre összesen hat körzet szerint oda tartozó kicsit íratnak majd be. Az ott jelenleg működő két csoport dajkástul, óvonőstül befér másik intézménybe. Bár megértjük, hogy a családias légkört nem akarják elveszíteni a szülők, de ha mindenki együtt költözik, nem lenne gond.
Jut-e azért jövőre a kötelező feladatokon kívül másra is forrás?
Szoktam mondani, hogy az üveggömbömet valahol elhagytam. Egyébként remélem igen. Nem az a célunk, hogy sportszervezeteket nyírjunk ki, ne támogassunk civileket. Várjuk, hogy a Parlament újratervezze az ország költségvetését, és jusson plusz forrás az önkormányzatoknak. Azt nem tudni, hogy az ellenzéki vezetésű kerületeknek, településeknek jut-e ebből, de bizakodó vagyok. Ma nem gondolom, hogy a kormány be akarja dönteni az önkormányzatokat.
Mit kíván a kerületnek az új esztendőre?
Azt, hogy az itt élők érezzék jól magukat ebben a kerületben, élvezzék azokat az eredményeket, amiket az elmúlt évtizedekben elértünk. Kívánom, hogy bízzanak bennünk, tudják, hogy nem szeretnénk őket cserben hagyni.
SZÖVEG: Fazekas Ágnes
FOTÓ: Subits-Tóth Gergő
Az interjú először a T Z N 5 december 28-án megjelent számában volt olvasható.
Comments are closed.
