A dédpapa 1913-ban alapított családi asztalosműhelyéből hogyan lett több területen is sikeres faipari cégcsoport? Kálmán Attila faipari mérnököt, a család negyedik generációjának képviselőjét javasolta beszélgetőpartnernek Ambrusné Dakó Katalin előző lapszámunkban.
– Milyen érzés több mint százéves családi vállalkozást vezetni?
– Nagy felelősség és nagy lehetőség. Megvannak a pozitív és negatív oldalai is, jobban oda kell figyelnem, de összességében jó dolog.
Kálmán Attila/Fotó: XV Média, Vargosz
– Különleges a családjuk története, röviden elmesélné, hogyan jutottak idáig?
– Dédapám a Felvidékről jött egy váltás ruhával, Újpesten kezdett dolgozni 1908-ban, majd két évre rá megismerkedett és összeházasodott dédanyámmal, aki mai szóval élve „menedzseralkatú” volt. Komoly szerepet játszott a cégük megalapításában és működtetésében. A család történetében megtörténtek ugyanazok a fordulatok – dédapám az első, nagyapám a második világháborúban volt katona, hazatértük után folytatták a műhelyben a munkát. Az államosításnál az akkor nagyon modernnek számító gépeinket elvették, de nagyapám kisiparosként tovább dolgozhatott. Miután a ’80-as években az újpesti lakótelep építése miatt szanálták az üzemet, édesapám egy másik újpesti szuterénben kezdte újra. Ma már a bútorkészítésen kívül foglalkozunk melegburkolatok kereskedelmével, felületkezeléssel és csiszolástechnikával is. További részletek az Életképek 14. számában olvashatók.
Comments are closed.
