Bazsonyi Arany eddig festőként és grafikusként volt ismert, most pedig halála után hét évvel megjelentek összegyűjtött versei Szigorú időrendben címmel. A kötet szerkesztőjével, Balatoni Terézzel beszélgettünk a művésznő alkotásairól, és a tragikus, de mindig őszinte életpályájáról.
Balatoni Teréz/Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Nyugdíjas magyartanárként miért vállalt el egy ekkora feladatot, amelyben egy egész lírai életművet kellett kötetbe rendeznie?
– A családunk részéről ez baráti kötelesség volt. Régóta ismertük és szoros kapcsolatban voltunk vele és férjével, Vecsési Sándor festőművésszel is, de mi csak a kétezres években tudtuk meg, hogy Bazsonyi Arany nemcsak festett, de egész életében verseket is írt. Haláluk után a hagyaték felszámolásánál mindenhol találtunk verseket: naptárakon, borítékra, szalvétára írva.
– Bazsonyi Arany egyetlen szempontból volt következetes a lírai alkotásainál – mindegyiket pontos dátummal látta el, egyébként csak a korai verset gépelték le, a többit csak papírral vetette. Nagyon fontos volt neki, hogy rögzítse a körülötte levő történéseket, mind festészetben, grafikáiban, mind a verseiben. Ezek összefüggésben is vannak egymással, sok festői és grafikai témáját meg is verselte, és ha a kettőt együtt nézzük, akkor egyszerűbb megérteni az alkotásait.
– Ön szerint is hatást gyakoroltak a XX. század tragikus történései Bazsonyi Arany sorsára és művészetére?
– Igen, valami mindig történt, ami nehézzé tette az életét. Jómódú paraszti családban született, boldog gyermekkora volt. Szeretett volna szerzetes lenni, de jött a II. világháború, majd feloszlatták a szerzetesrendeket. Felvették a képzőművészeti főiskolára, ahonnan viszont eltanácsolták, amikor kuláknak minősítették a szüleit.
– Amikor Budapestre költöztek a férjével, kezdett egyenesbe kerülni az életük, de újabb tragédia érte – az 1956-os forradalom alatt elveszítette gyermekét és soha többé nem lehetett gyereke. A ’60-as években a testvérét koholt vádak alapján bebörtönözték. Soha semmilyen művészi teljesítményéért nem kapott állami elismerést, pedig külföldön többször nyert versenyeken. Ami még jellemző volt rá és a verseire is, a magány érzése és a kritikus hangvétel. De mindig csak az igazat írta. Minden döntésének a mozgatórugója a hit és az erkölcs volt, nem tudott megalkuvó lenni.
– Kinek ajánlaná a verseit, a fiataloknak vagy inkább az idősebbeknek?
– A fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt. A fiatalok a modern asszociációs formanyelvet értékelhetik, az idősebbek pedig a drámai időskori költészetet fogják érteni, amikor már a saját belső útját keresi valaki. Amiért még Bazsonyi Arany különleges volt, hogy tisztán látta a körülötte levő hamisságot, leírta, de nem ítélkezett. Az egyik legerkölcsösebb ember volt, akit ismertem.
Comments are closed.
