Moór Évi a Gyapotvárban

Moór „Évi” (azaz Moór Árpádné) az Arany János utcai nyugdíjasklub oszlopos tagja. Már többször kisegített bennünket egy-egy videóval, fotóval vagy személyes beszámolóval. Egy olyan utazást és jövés-menést kedvelő hölgyről beszélünk, aki csak azt sajnálhatja igazán, hogy nem lett német vagy amerikai nyugdíjas, mert akkor még több helyre el tudna jutni a világban. Ezúttal Dél-Törökországban járt.

– Antalya környékén szálltunk meg, a Lykiai-partvidéken kulturális körutazáson vettünk részt – számolt be „igazolt” távollétéről Moór Évi, és hozzátette, az idő remek volt, csak egyetlen egy napon esett az eső. – Pompás szállodákban helyeztek el bennünket – mondta az aktív idejében műszaki rajzolóként dolgozó hölgy, és elmesélte azt az éjszakai élményét, amikor felfedezte, hogy színváltós az éjjeliszekrény a hálószobában. – Törökország amúgy is a szívem csücske – hangzott az érzelmes vallomás -, egyszer már jártam Isztambulban , de ez a vidék a kulturális örökségekkel lenyűgöző élmény volt. Elutaztunk Mirába (törökül Demre), Szent Miklós püspök egykori templomába, és jártunk a távoli Pamukkaléban, ami gyapotvárat jelent. A Világörökség része, a fehér mészkőmedencéket a föld alól feltörő forrásvíz hozta létre, csodálatos látvány. Mellette Hierapolisz az ókori római romokkal, közte Kleopátra fürdőjével pótolhatatlan élmény. Jártunk a közeli Denizliben, rengeteget fotóztam, ezt tették mások is. Ennek a körutazásnak igen fontos része a látvány. Nem győztünk vele betelni.

Moór Évi élvezettel kóstolgatta a százféle olajbogyót, és nagy élvezettel fogyasztotta a frissen facsart gránátalma levét. Ez a páratlan ízvilágú gyümölcs mostanában érik, nem volna baj (tesszük hozzá szerényen), ha a Páskom-parkban meg tudnánk honosítani a termesztését.

– Ismerem a keleti édességeket, a lokumot és a baklavát, amelyeket óvatosan kell fogyasztani, mert sokkal édesebbek, mint a mieink. Csodálatosak a gyümölcsök, hatalmas kupacokban áll a mézédes narancs és a mandarin, nem győztem álmélkodni. A szőnyegmanufaktúrában is jártunk, meg a bőrkabátgyárban is, eszméletlenül magas a minőség, az árakat persze nem a magyar nyugdíjasokhoz igazítják. De a kézi csomózású szőnyeg készítését látni nem mindennapos dolog.

Azért közlünk képeket a csodálatos környékről, mert örülünk annak, amikor a barátaink utaznak. Moór Évi Vegyépszer-nyugdíjas történelmi-kulturális érdeklődését nem tulajdoníthatjuk ugyan egykori tanárának, noha a budai középiskolában, ahol végzett, Dr. Antall József – a későbbi rendszerváltó miniszterelnök – feleltette a török megszállás korából. De nem emiatt utazott most Törökországba.

Az ilyen körutazások fontos feltétele, hogy jó legyen a társaság. Ebben Moór Árpádné igen szerencsésnek bizonyult. Ezúttal Bükki Géza és Moór Árpádné fotóiból válogatunk. Azt, hogy lesz-e külön beszámoló az Aranyklubban, nem lehet pontosan tudni, az érdeklődés dönti el. – Az utazás mindenkinek fontos – mondta Moór Évi, a kerületi rendezvények ismert arca. Akinek most azzal kívánunk boldog születésnapot, hogy mazsolázunk a csodálatos utazás felvételeiből. (PP, 2017. december 3.)

Lykiai körutazás – 2017. november