Miért olyan drága a dióbél?

Karácsony előtti körsétát tettünk az újpalotai vásárcsarnokban, az árakat nézegettük, ismerős árusokkal és vevőkkel beszélgettünk. Kezdjük az árakkal, amelyek húsvét óta – különösen a gyümölcsök és a húsok esetében – alaposan megizmosodtak.

A narancs kilója 300 forint (na jó, 298 van rá kiírva), a nem túl vonzó szőlőé is ennyi, a keményhéjú duzzadtabb rozéért azért csak elkérnek 5-600 forintot. Négyszáz a (szentesi) paradicsom kilója, a paprikáé 600. A cukkini (200), a kelkáposzta (200) és a karfiol (400) elviselhető áron kapható. A világon körbeutaztatott, eléggé viharvert citromért 400-at kérnek, az alma, a mandarin ára nem ugrott meg.

Jöjjön a szaloncukor, mert az mégis dömpingáru. Ezerkétszáz a klasszikus rumos-kakaós kilónkénti ára, a gesztenyés-krémes és a tiramisu-ízű meg a mandulakrémes duplaennyi (2500). Van aztán olyan is, amire rá kell tenni a 18-as karikát is, meglepő, hogy ez a kimondottan hazai műfaj (a szaloncukor ugyanis csak nálunk van divatban meg a környező országok magyarlakta területein) mikre képes: a kedves mosolyú édességárus 6800-at kér az étcsokis barackpálinkakrémes kilójáért. Melynek fogyasztása nem kockázatmentes, de van ilyen.

Halban igen jó a felhozatal, de itt a karácsony előtti napok lesznek érdekesek. A tojás darabja 46-50 forint, a kacsaaprólék 300, a libamellfilé 3200, a tanyasi (helyesebben: tanyai) csirkecomb 750, ugyanitt a csirkemellfilé 1200. A hízott libamáj ára a szokásos, sokan nem engedhetik meg maguknak: 9998 forint. Felkaptuk még a fejünket (mert kifejezetten rosszmájúak vagyunk) a kistestű tyúk szófordulatra: 600 forint kilója. A savanyúságé általában 600/kg. De itt ugyanúgy kedvességi felárat lehetne az árura rászámolni, mint a szaloncukros hölgynél. Kolbászt 1300-tól 3500-ig lehet kapni, a mangalicaszalámi 2200/kg. A sertéshús nem olcsó, pedig a drága agrárkormány elérte, hogy levigyék az áfát 27 százalékról ötre. Ide a rozsdás bökőt, kiabált rögtön a parlamenti ellenzék, hogy a termelők és a kereskedők simán lenyúlják a vásárlónak felkínált árelőnyt, s lám, alig kellett hozzá fél év, máris megtörtént. Sima kampányfogás volt az olcsó sertéshús, mert ma már nem az.

Átrágják magukat a csonthéjon

És akkor jöjjön az egyik fő probléma. Irgalmatlanul felment a dióbél ára. Ez, ugye, bejglifronton nehezíti meg az életünket. Újpalotán 3800 az idei dióbél kilónkénti ára. Ha beljebb merészkedünk, a Lehelre vagy a Fény utcába, ott további erősödést tapasztalhatnánk.

A nyugati dióburok-fúrólégy a magas ár oka. Ha a rosszmájúságunkat fokozni szeretnénk, azt írnánk, hogy egy sima bevándorlóról van szó, nem akadályozta meg a hipermodern határkerítés. Észak-Amerikából származik, rokona a cseresznyelégynek, tojásait nyáron a zöld dió héjába rakja le, a lárvák aztán átrágják magukat a csonthéjon is: a dió szeptember-októberre elrohad, megfeketedik. Az ilyen dió ehetetlen és idő előtt lehullik. A légy a fa alatt, a talajban telel, szakemberek javasolják is a talajtakarást, de ez annyit ér, mint halottnak a csók. Az igazi a permetezés lenne, de hát ki az, aki a tíz-tizenöt méter magas diófát gondosan be tudná permetezni. Annyit lehet tenni, hogy augusztus elején sárgás ragacslapokat lógatunk az ágakra, abból látjuk, hogy van-e a környéken diófúró légy. Elvileg a fertőzött gyümölcsöket össze kellene gyűjteni, és el kellene égetni.

A légyinvázió tavaly a Duna vonaláig terjedt, mostanában halad tovább az Alföldre és a Tiszántúlra. Az a dió, amelyet egészségesen árultak a vásárcsarnokban, nagy valószínűséggel az ország keleti tájain termett.

Csak a vakszerencsében lehet bízni. De arról, hogy a kert végében állva mit segít a ráolvasás és az ima dióvirágzás idején, nem szólnak a szakemberek.

Egyelőre ennyi. Ne szegje a háziasszonyok kedvét a drága dióbél, így még értékesebb lesz a karácsonyi sütemény. (PP, Rab László, 2019. december 14.)

További képeink