A meleg üveg ugyanúgy néz ki, mint a hideg

Szabó József életében sok az állandóság: negyven éve lakik a XV. kerületben, azóta él boldog házasságban a feleségével és már ötvenöt éve dolgozik üvegművesként. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az érdekes beszélgetés közben láthattuk, hogyan készülnek ezek a törékeny csodák.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

– Hogyan jutott eszébe, hogy üvegműves legyen?
– Tizenegy-két éves voltam, amikor ajándékba kaptam egy üveghattyút, amely eltörött. Persze nem sikerült az otthoni gáztűzhelyen megjavítani, de nagyon érdekelt ez a terület. A Laborfelszerelési Gyárban tanultam meg a szakmát, majd a Gyógyszerkutató laborjába kerültem, ahol húsz évig dolgoztam. Kisiparos lettem 1985-ben. Eleinte másodállásban, majd 1992-től főállásban, ma pedig már nyugdíjasként dolgozom.
– Tényleg ötvenöt éve dolgozik?
– Édesapám szabómester volt, 86 évesen még dolgozott. Én ezt láttam, ebben nőttem fel. Örömet jelent a munka, ezt máshogy nem is lehet csinálni. Nálunk minden termék első osztályú, selejt nem mehet ki. Nem is nagyon van. Minden darabnál arra kell odafigyelni, hogy megtaláljuk az arányokat, és akkor mindegyik tökéletes lesz.
– Húsz évig íjászkodtam, tíz évig válogatott voltam. Amikor az üveggel dolgozom, az ugyanolyan. Mindig arra az egy lövésre kell figyelni, nem az előzőre vagy a következőre, így lehet a legjobbat kihozni belőle.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

– Veszélyes foglalkozás az üvegművesség?
– Hát, a meleg üveg ugyanúgy néz ki, mint a hideg, de nekem nem volt komolyabb sérülésem. A láng kétezer fokos, az üveg ezerkétszáz fokon lesz képlékeny, de tudom, hogy hol meleg. Talán egyszer vágtam el az ujjam, azóta a mutatóujjam végével tompán érzek, de az az én hibám volt, nem az üvegé.
– A technikai fejlődés az önök szakmájában is megjelent?
– Az eszközökben nem jellemző, harminc éve ugyanazt a lángot használom. Inkább a dizájnt kell modernizálni, ezeket a termékeket és mintákat én találom ki.
– Miket készítenek?
– Főleg egyedi dekorációs díszgömböket, ezek nem azonosak a karácsonyfadíszekkel, mert ezek egész évben díszítenek, nem pedig csak év végén lógnak két hétig a fán. Németországban és Amerikában adjuk el, ott nagy kereslet van rá. Már most kaptunk megrendelést az év végére. De egyébként bármit meg tudunk csinálni üvegből, a pohártól a vázán keresztül a gyertyatartóig.
– Együtt dolgozik a fiával, hogy működik a családi vállalkozás?
– Nem inspiráltam, hogy ezt csinálja, egyszer csak lejött a műhelybe, hogy szeretné megtanulni. Örülök neki, minden tapasztalatomat és trükkömet megosztom vele. A mi családunk szépen él együtt, három fő szavunk van a munkában – és általában az életben –, a kérem, a köszönöm és a bocsánat. Szerintem csak így működhet az élet.