Megismertek, barátkoztak velem, ami nyilván jól esett

Beszélgetés Cserdiné Németh Angélával

A rákospalotai öregfalusi részt, a pestújhelyi Emlék tér környékét és a parkos Újpalotát különösképp kedveli, de mindig hangsúlyozza, hogy XV. kerületi polgármesternek tekinti magát. Járványról, hiányzó pénzről, tisztaságról és a konfliktusok kezeléséről beszélgettünk Cserdiné Németh Angélával.

Két jól elkülöníthető szakaszt látunk a polgármestersége alatt, az egyik a 2019-es költségvetés fideszes blokkolásának ideje, a másik az önkormányzati választás utáni békésebb etap, amely nyugodtabb többséggel párosul.
A költségvetés blokkolásának következménye, hogy a választók 2019. október 13-án eldönthették, milyen vezetést szeretnének a kerületben. A későbbi Mindenki a Tizenötödikért frakció mind a 14 egyéni képviselőjelöltje győzött, a polgármester-választáson is eredményesek voltunk. A biztos többséggel a hátunk mögött úgy gondoltuk, elkezdhetjük azt a munkát, amire a frakció vállalkozott. De a kegyelmi állapot hamar véget ért, mert 2020 februárjában jött a Covid, s elkezdődött a nem tudjuk, hogy mit csináljunk, hogyan védekezzünk a járvány ellen címmel az új időszak, és tavaly márciustól már a polgármesterek egymagukban voltak kötelesek dönteni az önkormányzat működéséről. Tehát nem tartott túl sokáig a békés állapot. Miközben a képviselők több pártból vagy a versenyszférából érkeztek, szerettünk volna jobban összecsiszolódni.

Fiatal polgármesterként lépett az ütközőzónába, ezt politikai ellenfelei igyekeztek gyorsan kiaknázni. Kipróbálták, hogy tűri a támadásokat. A fiatalok úgy mondanák, hogy ’kapta az ívet’.
Nem korfüggő, hogy ’adják az ívet’. Hajdu László, az elődöm is kapott hideget, meleget, nem kímélték az életkora miatt sohasem. Természetesnek tartottam, hogy kipróbálják, meddig lehet elmenni, s mi az a határ, ami előtt már feltétlenül meg kell állni. Polgármesterként vállalja az ember, hogy kapja az ütéseket. Állja, és amikor lehet, vissza is üt. Annyi év és rutin van mögöttem, hogy már tudom kezelni a támadásokat. Az elején persze az ember minden kritikát komolyan vesz. Később megnézi, hogy ki mondja, milyen környezetben hangzik el, és végül eldönti, hogy egyáltalán reagáljon-e. A rosszindulatú kritikákat gyorsan el kell engedni.

Előfordult azért olyan, hogy a nagy vörös vonalat átlépve női mivoltában sértették meg, nem a városházán, hanem a közösségi médiában. Ezt hogyan viselte?
Nehezen élem meg, nem csak a magam szemszögéből, amikor valakinek az alkatát vagy a női, férfi mivoltát használják érvként egy-egy vitás helyzetben. Azt el lehet mondani, hogy ezt vagy azt rosszul csináltam, vagy nem tetszik az, amit mondtam, cselekedtem, de azt, hogy az emberi méltóságomba belegázoljanak, nem viselem könnyen. Az, hogy ki mit vesz fel, miben jár és milyen szokásai vannak, nem lehet érv akkor, amikor a teljesítményét vizsgáljuk. A közösségi oldalak olykor felerősítik a mosdatlan gondolatokat, nem tartom szerencsésnek egyik oldalról sem, mert ennél azért többet érünk.

Miután megválasztották, hangsúlyosabban jelent meg a kerület életében a főváros. Az addigi formális kapcsolatok megerősödtek. Erre az M3-as út zajvédő falának avatásakor figyeltem föl.
A kerületi polgármester automatikusan fővárosi képviselő is lesz. 2019-ben a fővárosi kerületek többségében ellenzéki vezető „futott be”, a vezető frakció automatikusan ellenzéki lett, ezért is könnyebb az átjárhatóság a fővárosi vezetők felé. Azelőtt Tarlós István főpolgármesterrel talán kétszer beszéltem négyszemközt, nehezebb volt áttörni a főváros küszöbét. Most ez könnyebb, mert a városvezető koalícióban ugyanarra húzunk. Sokkal egyszerűbb így egy-egy ügyet képviselni, elintézni. Lehet persze mondani, hogy az Erdőkerülő és a Zsókavár utca még mindig nem épül, de ígéret van rá Karácsony Gergelytől, a tervek elkészültek, a közbeszerzést most írja ki a főváros, jövő tavasszal meglesz az első kapavágás. A Deák utca felújítása már befejeződött, jól áll a térközpályázat, a Wesselényi utcai piac környezete is megújult. Tudjuk, hogy kilenc éven át nulla forint fővárosi forrás jutott el a kerületbe. Itt most látványos változást lehet tapasztalni. Az M3-as zajvédő fal azért jó példa, mert több kerület és a főváros együttműködésének eredményeképpen jött létre.

El szokta mondani, hogy nem kedveli a kerületrészek közötti megkülönböztetést. Sokszor mégsem lehet általában a XV. kerületről beszélni. Mindig hozzá kell tenni, hogy Rákospalota, Pestújhely és Újpalota. Mert ha valami történik Rákospalotán, sokszor rossz néven veszik Újpalotán, ami meg Pestújhelyen van, nem biztos, hogy tetszik Rákospalotán.
Újpalotai lakosként „gyüttment” vagyok. Azaz nem ős-rákospalotai. De hozzáteszem, hogy a XV. kerületben nőttem fel, és az egész kerületre kell figyelnem. Mások az adottságok a különböző kerületrészeken, ettől függetlenül a XV. kerületben gondolkodom. Az egyéni képviselők érvényesíthetnek lokálpatrióta szempontokat, a polgármester nem tehet ilyet. El szoktam mondani, hogy nem rákospalotai, hanem XV. kerületi polgármester vagyok.

Akkor kedvezzünk egy kicsit a kerületrészeknek. Mindhárom területről említsen egy olyan helyet, ahol kifejezetten jól érzi magát, ahová szívesen megy, s szeret ott lenni.
Rákospalotán az öregfalusi rész az, címek nélkül, amelyet járva jó érzések töltenek el. Pestújhelyen példádul különösen jó lenni az Emlék tér környékén, ami persze szomorú emlékeket is hordoz, hiszen ott robbant fel a régi városháza. Mégis vonzza az embert. Újpalotán nem szeretnék semmit kiemelni, sajátos arculata van a lakótelepnek a rengeteg zölddel és a csinos parkokkal. Sokhelyütt van egy-egy nyugodt hely a házak rengetegében, ahová szívesen leül az ember beszélgetni.

Amikor Újpalotán elindulunk a panelrengeteg felől Pestújhely irányába, s megállunk a modern Salkaházi Sára Templom előtti tágas parkban, akkor lehet látni, hogy milyen nagy zöldfelületek váltják a lakott részeket. Ott járva gyakran eszembe jut, hogy aki szeret panaszkodni arra, hogy a kerület hogy néz ki, miért nem jön oda, s miért nem csodálja meg a csodás őszi színeket.
Valóban gyönyörű az ősz. A napokban jöttem át a Fő térről a Páskom parkon keresztül, nem tudtam betelni a látvánnyal. Öröm, hogy a legzöldebb kerület vagyunk a nagyvárosban, de a sok kis parkot tisztán is kell tartanunk. Most persze nem látjuk, mi rejlik az avar alatt. Ha látnánk, abból azt szűrhetnénk le, hogy nem mindenki vigyázza féltő szeretettel a környezetét. A lakosok többsége mindent megtesz a saját környezete tisztán tartásáért, aki nem teszi, megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy próbálkozzon vele. Nem fogunk minden eldobott papírzsebkendőért külön szemétszedő brigádot ugrasztani, van elég szemetes az utcákon, el lehet a papírzsebkendővel sétálni a kukáig. A tisztaság közös felelősségünk. A gyerekeknél ez remekül működik, ők már ritkán dobálják el a szemetet. Lehet, hogy őket kell segítségül hívni: szólj apunak és anyunak, hogy nem dobáljuk el a szemetet!

Hajdu László politikai iskolájába „járt”, ahol a legfontosabb lecke az volt, hogy el kell menni a helyszínre, és találkozni kell a városlakókkal. Ezt előszeretettel alkalmazza, ott van a koncerteken, a kiállításokon. Mi ennek a hozadéka?
Az, hogy találkozni tudok azokkal, akiket ismerek, és mellesleg támogatnak. Egykor a művelődési, oktatási és sportbizottság elnöke voltam, sok helyre hívtak, szülőkkel, gyerekekkel lehetett találkozni a díjátadókon. E téren semmi sem változott. Egy friss példa: az előválasztási sátor is olyan helyszín, ahol találkozni lehetett a választókkal. A második fordulóban minden nap ott voltam. Megismertek, barátkoztak velem, ami nyilván jól esett.

Beszéljünk a Covidról! Az első hullám idején jóslásra kényszerítettem, és azt kérdeztem, meddig tart a maszkozás. 2020-ra szabad nyárvégét „jósolt”, s az bejött. De a második, harmadik hullám már nem.
Most már lassan két éve vagyunk benne, s még mindig nem látjuk a végét. Akkor azt mondtam, nem tartom valószínűnek a második és a harmadik hullámot, de nem voltak jók a megérzéseim. Sajnos a kormány a kezdetektől politikai eszközként használja a járványt, s elhibázott döntések sokaságát hozta. Legújabban például szemrebbenés nélkül rátolják a munkáltatóra vagy a polgármesterre, hogy eldöntse, kötelezővé teszi-e helyben az oltást. Ez nem túl barátságos lépés. Tudnék durvábban is fogalmazni, nem teszem. Nem vagyok virológus, nem tudom eldönteni, hogy mi a helyes lépés. Ha kötelezővé teszem az óvodai alkalmazottak körében az oltást, hogyan vállaljam a kockázatok miatti felelősséget? Hiszen azok se merik vállalni a kötelezővé tételt, akik behozták az országba a vakcinát. Az persze nagyon jól hangzik, hogy aki gyerekekkel foglalkozik, és nem oltatja be magát, küldjem fizetés nélküli szabadságra. De nem küldhetem el, mert ezt csak a dolgozó kérheti, a másik pedig, hogy akkor ki fogja helyette elvégezni a munkát? Nagyon nehéz ez így. Már egy éve nincsenek adataink arról, hogy milyen számok vannak a kerületben, hányan mennek tesztelni, mennyi a pozitív fertőzött. Arról nem is beszélve, hogy az első hullám idején is ránk maradt a védekezési eszközök – maszkok, fertőtlenítőszerek stb. – beszerzése, a kormány nem tüsténkedett abban, hogy segítsen. 2020-ban 760 millió, 2021 első félévében pedig 800 millió forintunkba került a járvány. Maszkok, tesztek, eszközök, és támogatások azoknak, akik kényszerűségből kikerültek a kórházból vagy elveszítették a munkahelyüket. Irgalmatlan költségek.

A nyáron még világelsők voltunk oltottságban, amikor a kínai vakcinával sietősen elkezdték oltani a lakosságot. Aztán mégis beelőztek az európai országok, egyes helyeken már 80 százalék fölött jár az oltottság szintje. Nálunk meg 60 százalékon.
Az azért beszédes, hogy a fővárosi önkormányzat tesztelte a kínai vakcinával oltottakat, ellenanyag-szűrést kezdtek végezni. Meglepő módon hirtelen megteremtődtek a harmadik oltás feltételei. Anyósomat, aki 84 éves, és kínai oltást kapott, azon nyomban behívták a harmadik oltásra. Nem jelentkezett, de megkapta a Pfizert rögtön. Valakinek tehát eszébe juthatott, hogy nem minden oltás egyforma hatékonyságú. Amikor a kerületi DK-s polgármesterek kiálltak azért, hogy az EU által elfogadott szabványokkal megfelelő oltásokat követelünk a kerületi lakosoknak, minden voltam, csak jó asszony nem. Nem azt mondtam, hogy ne oltsunk, hanem hogy olyannal ne oltsunk, aminek nem győződtünk meg a hatékonyságáról. Úgy érzem, a kínai vakcinával kapcsolatos aggályaim beigazolódtak. Nem bántom persze a kínaiakat, mert nagyon sok segítséget kaptunk a kerületi kínai közösségtől. Védőfelszereléseket, maszkokat küldtek már a legelején. A kormány által beszerzett kínai oltóanyagot a mai napig nem vizsgálták be. Nem tudjuk, hogy pontosan mit ér.

Ahhoz képest, hogy nincs adat, és nem tudjuk, hogy a kínai vakcinának milyen a hatása, a kormány már az első hullám idején is rátolta a feladatokat kerületekre. Járványvédekezés címén brutális elvonásokkal sújtották az önkormányzatokat.
Ez a mi esetünkben 3 és félmilliárd forint. Ennyivel tudtunk kevesebbel számolni a 2021-es költségvetésben. A kormánypárti településekre hol címkézve, hol anélkül, visszacsorgatták a pénzt. A legutolsó testületi ülésen egy fideszes képviselő arról beszélt, látszik, hogy milyen sok állami támogatást kapunk. De a normatíva és a megcímkézett útfelújítási támogatás között zongorázni lehet a különbséget. Még jó, hogy a normatívát megadják, milyen rendesek. A hírek szerint jövőre is súlyos elvonásokra lehet számítani. Nem fogunk címkézett támogatásokat kapni, miközben élnek itt fideszes állampolgárok is. Őket a kormány ugyanúgy bünteti, mint az ellenzéki érzelmű polgárokat. Ugyanazokon a rossz utakon, járdákon járnak, mint az ellenzéki választók. Onnan leszünk kénytelenek elvenni, ahol a legkevésbé fáj. A fejlesztéseink sínylik meg. Van más is, ami elmaradt. Tavaly például bevezettük a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek a Palota Plusz juttatást (ami egyhavi, voltaképp 13. havi fizetés), akkor mindenki megkapta, de 2021-ben már nem tudtuk adni, mert nem volt rá forrásunk. Jutalmat idén tudunk adni, de többre nem futja. Megjegyzem, hogy volt hat hét tavasszal, amikor sokan otthon maradtak, kényszerből ugyan, de az óvodapedagógusok és a hivatali dolgozók is mentesültek a munka alól. Arra a hat hétre is mindenki megkapta a teljes fizetését.

Van még néhány sztártéma. Uszoda, Észak-pesti Kórház, vásárcsarnok. És az, hogy mikor érkezik meg a metró a XV. kerületbe?
Az alacsony padlójú villamost kifelejtette!

Közlekedésben jobban állunk, mint tíz éve. Most már be tudunk menni a Nyugatiba vonattal.
A kerületből a belső városrészekbe tömegközlekedéssel könnyen el lehet jutni. A Drégelyvár utcai felüljáró megújult, nincs gond a buszközlekedéssel. Én autósként például nem autóval járok a belvárosba. A kerület egyik pontjáról a másikba eljutni közösségi közlekedéssel valamivel macerásabb. Hogy metró mikor lesz? Attól tartok, nem mostanában. A 3-as vonalát Káposztásmegyer felé hosszabbítják meg, a 4-est pedig még a zuglói polgármester is csak várja. Csak utána tudna hozzánk jönni. Az uszodakérdést elengedtük, lekerült a napirendről, mert aki vállalta a tao-hozzájárulással az építést, nem tudta teljesíteni a feltételeket. Az Észak-pesti Kórház nagyon nagy falat. Sokan megnézik a területét, fejleszteni szeretnének. De aki fejleszteni szeretne ott, garanciát kér arra, hogy a befektetése megtérül. Az önkormányzatnak belátható időn belül nem lesz arra forrása, hogy az egész területet rehabilitálja, hasznosítsa. Már az is nagy vívmány, hogy a tüdőszűrő és a háziorvosi rendelők modern épületben vannak. És akkor a végére hagytam: szeretnénk Újpalotán egy új vásárcsarnokot építeni. Majd egyszer valamikor, ha lesz rá forrásunk. Ami jövőre megvalósul, az ráncfelvarrásnak tekinthető. A hetvenes évek óta így néz ki, ráfér a kozmetikai műtét. A külső épületrészt szeretnénk letisztultabbá tenni. A csarnok vezetőjének vannak jó elképzelései, és ha lehet valami látványosat tenni a vásárcsarnokkal, akkor nem ugrunk el a feladat elől.

Lehet-e már látni a 2022-es költségvetés főbb vonulatait?
Számokat még nem látunk. Kezdődnek az egyeztetések. Fejleszteni szeretnénk, a saját fenntartású útjainkat rendbe kell tenni. Nagy látványberuházásunk nem lesz. Elkészült az Északi Főgyűjtőcsatorna, másfél milliárd forintba került, nem látványos, mert a föld alatt van. De a csatorna övezetében lehetőség lesz a fejlesztésekre. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. december 16. — Megjelent a Tizenötödik 19. számában, fotó: XVMédia)