Jodie Picoult Vezeklés című műve más mint az írónő eddig megjelent húsz regénye. Más a témája, más a szerkezete, és nem tűnnek fel benne a szokásos helyszínek, mint például a bíróság vagy a rendőrség. Ez egy cseppet sem von le a mű értékéből, sőt most is több szálon fut a cselekmény, de nagy az időbeli különbség.
Jodi Picoult
Az egyik főszereplő, Sage Singer huszonéves pék, aki nagyon nehezen tudja feldolgozni édesanyja két évvel ezelőtti halálát, saját sebhelyes arcát és Adammal, egy nős férfival való viszonyát, amelyből képtelen kiszállni. Főszereplő Minka is, Sage anyai nagyanyja, aki lengyel zsidóként túlélte a II. világháború szörnyűségeit és utána Amerikába menekült. A harmadik szemszög Joseph Weberé – vele Sage egy terápiás csoportban ismerkedik meg, és barátságot kötnek –, és aki egyszer csak bevallja a lánynak, hogy náci tiszt volt. Végül a nácivadász Leo Stein gondolatai is megjelennek egyes szám első személyben. A regényben komoly szerepet kap egy másik regény is, egy régi rémtörténet a lengyel upiorról, a vérszívó szörnyről.
Ez a könyv nem egyszerűen egy holokauszt-történet, bár javarészt a negyvenes években, Lengyelországban vagy Németországban játszódik, és hitelesen tárja elénk az akkor megtörtént borzalmakat. A múlt történései, a jelen reflexiói számos erkölcsi kérdést vetnek fel, és az olvasónak kell megküzdeni a feltett kérdésekkel.
A süteményreceptek mellett komoly útravalót is kapunk a történet nagy meglepetést okozó végén. „A történelem nem dátumok, helynevek, háborúk halmaza. Az emberekről szól, akik kitöltik közöttük a teret.”
(Jodie Picoult: Vezeklés; Athenaeum Kiadó, 2013, 3490 Ft)
Comments are closed.
