Edzések már nincsenek – mi lesz az iskolákkal?

A Palota RSC már bejelentette, hogy felfüggesztik az edzéseket, futballmeccset zárt kapuk mögött sem lehet rendezni (érvényes ez az utánpótlásderbikre is). Elmaradnak a március 15-i ünnepségek, Cserdiné Németh Angéla polgármester pedig március 13-ától kezdődően határozatlan időre elrendelte „az önkormányzati tulajdonú sportolásra alkalmas létesítmények használatának szüneteltetését”. A sportszervezetek, kulturális egyesületek, egyéb szervezetek és magánszemélyek a létesítményeket nem használhatják, ezekben edzéseket, mérkőzéseket és más rendezvényeket sem tarthatnak.

A következő létesítményeket érinti a rendelet: Budai II. László Stadion, Szántóföld utcai Sporttelep, Vasgolyó utcai Sporttelep, Tanuszoda, Sződliget Ház.

A műfüves pályák: Czabán iskola, Kontyfa iskola, Szent Korona iskola, Dózsa gimnázium, Hartyán iskola, Kossuth iskola, Pestújhelyi Közösségi Ház. Vonatkozik a rendelet az Árendás közben lévő AST Testkultúra Szalonra és az Edőcs István Ökölvívó Sportegyesület Kert közi edzőtermére is. Visszavonásig nem lehet foglalkozásokat és tanfolyamokat sem tartani az önkormányzati fenntartású intézményekben (óvodákban, bölcsődékben sem).

Vita az oktatási szünetről

Elmaradnak a kulturális rendezvények, beállnak a sorba a múzeumok és a könyvtárak, az egyetemeken már megszűnt az oktatás, a középiskolákban és az általános iskolákban még nem. Folyik róla a vita, mert bár úgy tűnik, hogy a gyerekekre kevésbé veszélyes a vírus, de vírushordozóként ők is szóba jöhetnek, és akkor már ki van téve a család a közvetlen veszélynek. Meglátásunk szerint hamarosan tanítási szünet következik mindenféle hazai iskolában, húsvétig tarthatna ez az első leállás, de akin múlik a dolog (Orbán Viktor miniszterelnök) péntek reggel még ezt mondta: „Be kell látni, nem tudjuk két hét múlva kinyitni az iskolákat, ha bezárjuk őket, az a tanév végét fogja jelenteni.” Majd hozzátette, ebben az esetben a tanároknak fizetés nélküli szabadságra kell menniük, a szülőknek pedig elhelyezni a gyerekeiket. Ami azért aggályos, mert ha a fenntartó kötelezővé teszi az iskolai szünetet, köteles fizetni az alkalmazottait. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tiltakozott, pánikkeltésre alkalmasnak nevezte a kormányfő nyilatkozatát. De az is tény, hogy a koronavírus-járvány és az otthonmaradás olyan jövedelem-kieséssel jár, amelynek pótlása megoldhatatlan családi feladatnak tűnik. Valószínűleg ez volt a legnagyobb akadálya annak, hogy a drámai döntést meg lehessen hozni. Hiszen élnie és ennie kell a pedagógusnak és a diákok szüleinek is. Itt most olyan rend borulhat fel, amire az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Ezért is kell észnél lenni.

Folynak az előkészületek

Javában folynak különben az előkészületek számos településen, kórházakat és kórházrészeket jelöltek ki arra, hogy ha szükség lesz rá, ne érje váratlanul az országot a vírus terjedése. A fő cél a pánik elkerülése, eközben olykor az illetékesek is ingerültek, ami nem jó. Akörül például, hogy nincs elég szájmaszk és fertőtlenítő szer (ha pedig mégis van, dühítő módon nyolcszoros-tízszeres áron lehet hozzájutni), nagy vita bontakozott ki, az orvosi kamara és az EMMI egymást kezdte vádolni a nyilvánosság előtt az egészségügy állapotáról. A minisztérium kemény, harcias hangneme különösen meglepő volt.

Nem lehet késlekedni

Magyarországon igen kevés a felderített betegek száma, amiből többen arra a következtetésre jutnak, hogy ez önmagában is veszélyes. Ha ugyanis nem sikerül izolálni egymástól a fertőző gócokat, úgy járhatunk, mint az olaszok. Ott most naponta kétszázan halnak bele a járványba, mert minden bizonnyal későn reagáltak, és mire kialakult a védekezés rendje, addigra az északi országrészekben már nem lehetett megfékezni a koronavírus terjedését. Hirtelen sok lett egyszerre a beteg, amit az egészségügy nem bírt el. Ha az olaszok hamarabb meg merték volna lépni a tömegrendezvények betiltását, az utazási korlátozások bevezetését és például az iskolabezárásokat, valószínű, hogy jobban lehetett volna fékezni a gyors terjedést. Kínában és Dél-Koreában (ahol pedig egy vallási szekta szélsőségesen „ráerősített” a vírus terjedésére) a fegyelmezett lépéseknek köszönhetően sikerült valamelyest megfékezni a járványt. Ki beszél ma már az öt nap alatt kórházat építő 11 milliós Vuhanról, ahonnan a koronavírus elindult hódító útjára?

Az orvosnak jobban hiszünk

Egy felettébb modern járvány ellen küzdünk, amelynek gyors terjedése mögött az áll, hogy nagyobb embertömeg nagyobb távolságokat tud megtenni igen rövid idő alatt. Az utazási, mozgási szokásaink az elmúlt ötven évben alaposan megváltoztak, ezt kell most egy időre redukálnunk. A védekezés nálunk a régi reflexek hatására inkább rendőri (hatósági) vezetők kezébe került, nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. A magunk részéről például jobban bízunk az orvosokban, ha valami bajunk van. De hát a kormány és a kormányfő úgy gondolta, hogy operatív törzzsel oldja meg, és rendkívüli veszélyhelyzettel reagál arra a vírusra, amely ellen még jó ideig nem lesz vakcina. A legjobb védekezés az lenne, ha arra törekednénk, hogy egyszerre sok embert lehessen normális körülmények között ellátni (ezt csinálják a németek, ahol szintén sok a megbetegedés, mégsincs annyi haláleset, mint Olaszországban; a lélegeztetőgépek megléte lehet a kulcs, bár ebbe pontosan még nem lehet belelátni). Ez sokkal inkább szervezési, egészségügyi-logisztikai szakkérdés, semmint hatósági feladat.

Ki mondja és mit mond?

Mi a sajtó dolga ilyenkor? Nem feltétlenül az, hogy szaftos közlésekkel ingerelje az információra éhes társadalmat. Kicsit sok volt az elmúlt évtizedben a propaganda meg a politikai ellenfeleket gyalázó óriásplakát, itt viszont most tisztességes tájékoztatásra lenne szükség. Nem könnyű azonban úgy közzétenni az állami médiában a híreket, hogy közben leszoktattak bennünket arról, hogy higgyünk nekik. Ez is oka annak, hogy most sem a kormányzati médiából tájékozódunk, hiszen az életünkről van szó, nem babra megy a játék. Mindenkinek azt tanácsoljuk, mielőtt elhisz valamit, nézze meg, hogy az értesülés kitől származik, mikor tették közzé a hírt, nincs-e a háttérben átverés. Mert rengeteg a rossz példa, sajnos.

Javasoljuk például Dr. Buzna Andrea beszámolóit, a kerületi rendelőintézet vezetője ezután minden héten jelentkezik a legfrissebb hírekkel, tennivalókkal. Hallgatni fogunk rá.

Addig, amíg nem leszünk úrrá a helyzeten, ne hiányoljuk a másik személyes jelenlétét. Szokjunk hozzá a ritkább találkozásokhoz. Ha pedig erre sor kerül, egy darabig szüneteltetni kell a hátlapogatást és esetenként a kézfogást is. Nem árt az óvatosság. (PP, Rab László, 2020. március 12. – nyitókép: Órán a Magyar-kínai kéttannyelvű iskolában)