Az előrejelzések szerint az idei nyáron 500 forintba kerül majd egy gombóc fagylalt. Jelenleg 528 ezer forint a bruttó, 363 900 a nettó átlagkereset Magyarországon. Durván számolva ebből 727 gombóc fagyit lehetne venni.
Jöjjön akkor az időutazás. 1971-ben 50 fillér volt egy gombóc fagylalt, a bruttó átlagkereset 2325 forint volt. Ez nettóban durván kétezer forint lehetett. Abból saccperkábé 4 ezer gombóc fagyit lehetett venni. Tény, hogy nem volt gond a gyereket vasárnap délelőtt elugrasztani Lonci bácsihoz, a fagylaltoshoz egy literes befőttesüveggel, hogy hozzon már 15-20 csoki- vagy vaníliagombócot az édesszájú családnak.
Meg lehetett fizetni
Kérdés, hogy össze lehet-e (érdemes-e) hasonítani a hetvenes éveket – ilyen vonatkozásban – a maival. Változtat-e ez valamit a kollektivizmus politikai természetének megítélésén? Nemigen.
Mert olyan se fordult elő, hogy 40 százalék közeli lett volna az élelmiszerek árdrágulása. Jó, jó, akkoriban nem volt vészhelyzet, és Moszkva sem sújtotta szegény, de jókedvű gulyáskommunizmusunkat szankciókkal, megelégedett az orosz csapatok itteni ideiglenes állomásoztatásával (csak próbált volna Kádár úgy pencegni a KGST ellen, mint most Orbán teszi az EU ellen!).
Nem volt vészhelyzet? Ez se olyan biztos. A kapitalizmus mindenáron le akart bennünket taposni. Ha jól emlékszem, imperializmusnak álcázta magát, és olyan erősen támadott, hogy szegény kis Magyarország – mely állandó ütközőzónában leledzik a honfoglalás óta – kénytelen volt szögesdróttal védekezni, nehogy bejussanak hozzánk a káros eszmék. A röhej, hogy az orbánizmus se jutott messzebbre, hiszen ma csirkehálóval védjük sérülékeny határainkat, nehogy átjussanak rajta (nem a káros eszmék, mert abból nekünk van bőven sajátunk) a migránsok. A gonosz bevándorlók. Biztos őmiattuk – no és Soros György miatt – lesz a fagylalt gombóconként 500 forint 2023 nyarán.
Sorban állás a hetvenes években
528 ezer forint a bruttó átlagkereset. Ebbe beletartozik a havi másfél millió forintot kereső tűzoltóparancsnok is, meg az alig kétszázezret hazavivő tűzoltó is. Vegyük mintának az egyszerű tűzoltó családját. Van mondjuk három gyerek, és a hétvégén éppen látogatóba érkezett a nagymama, nagypapa. Vasárnap ebéd után felkerekednek, és elmennek fagylaltozni. A tűzoltó, a neje, nagyiék meg a három gyerek megeszik 3-3 gombóc fagyit. Az 21 gombóc ára (nem számoltam az édestölcsért): tízezer ötszáz forint.
Kicsit sok.
Vajon hányszor engedheti meg magának a tűzoltó, hogy fagyizni vigye a gyerekeit? Hogy étterembe évek óta nem mer beülni, mert a rántotthús-krumpli-káposztasaláta kombó is megoldhatatlan terheket róna a vállára, már sejtjük. Hogy nem veszi kilóra a citromos nápolyit (mint 1971-ben), azt is tudjuk. Tény viszont, hogy egykor autóra nem kellett költenie, mert nem volt neki ilyenje. Most meg van.
Na most azt, hogy vasárnap délután autóval induljon a család fagylaltozni, kezd egyre illuzórikusabbá válni. Lehet, hogy az okos háziasszonyok újra nekiállnak otthon fagylaltot főzni?
Sokféle megoldás lehetséges. Csak az tűnik biztosnak, hogy szép nyarunk lesz. De kevesebb lesz benne a fagyi, mint máskor.
(Ui. A napokban sikerült megvásárolnom egy félkilós szeletelt kenyérveknit, na jó, nem a legegyszerűbb fajtát, tökmagos volt, zacskóba csomagolt, teljes kiőrlésű. A pénztárban néztem csak meg, hogy mi van rá kiírva: 999 forint. A jelek szerint a „háromhatvanas” kenyér is ügyesen fel tudta magát tornázni egy jóval magasabb polcra…) (Archív képek: fortpan.hu; A nyitókép az Asia Centerben készült)
Comments are closed.
