A lassan támadó Alzheimer

Az Alzheimer-kórban az a legdurvább, hogy ott leselkedik mindnyájunk öregkorának előszobájában. És lassan, fokozatosan végez velünk, nem úgy, mint a tragikus és gyors lefolyású rákbetegségek némelyike. Amikor „megérkezik”, a hozzátartozók részéről kezdetben csak enyhe rosszallások hangoznak el („Anyuka, hányszor mondtam, hogy nem ott van a fogkefe!”), később aztán a hosszú és nyomasztó évek alatt rátelepszik a család mindennapjaira. A beteg pedig, aki egykor hálószaggató gólokat rúgott, és ezrek ünnepelték, vagy őrjítő gitárfutamokat játszott a hangszerén, esetleg szívtipró volt vagy bonviván, üveges tekintettel ül az ágya szélén elhagyatva, és úgy van beletaszítva a felejtés mélységesen mély kútjába, hogy voltaképpen semmire – önmagára sem – emlékszik.

Ez persze inkább drámai felvezető. Az Alzheimer-nap, amelyet az idősgondozást koordináló Egyesített Szociális Intézmény szervezett a Csokonai Művelődési Házban, a hozzátartozók, az orvosok, a betegek és a segítők teendőit villantotta fel. Sok szó esett az Alzheimer Café mozgalomról, mellyel a létrehozók azt célozták, hogy elviselhetőbbé tegyék az idősek életét. A végső cél az, hogy ne legyen stigma ez a modern népbetegség, a hozzátartozók kezében pedig több legyen a lehetőség. Jobbágy Mária mentálhigiénikus örömmel köszönthette azokat a korábbi vendégeket, akik újra eljöttek a kerületbe, és népszerűsítették az Alzheimer Café-t. Köztük volt Dr. Menyhárt Miklós bőnyi háziorvos, a „kávézók” istápolója, és Horváth Szilveszter, aki az Alzheimer nyavalya című, drámai és őszinte könyvét dedikálta. A humorista édesanyjának évekkel ezelőtti ápolásáról számolt be a kerületi támogatással megjelent könyv tavaszi bemutatóján (a videóban ebből is felhasználtunk egy rövid részletet).

Amikor Németh Angéla arról beszélt, hogy egy 12 férőhelyes nappali ellátóhelyet sikerült kialakítani a betegek számára, megjegyezte, ennek örül, de voltaképpen szomorúvá is teszi. – Mi még csak felejtünk, de abban bízom – mondta az alpolgármester -, hogy nem felejtettünk el mindent.

Az előadók arra hívták fel a figyelmet, hogy az Alzheimer kezelésében – miután gyógyítása nem lehetséges – sok humorra és természetességre van szükség, olykor olyan játékokra is (Pánczélné Kis Tímea modellezte kollégájával a labdadobálását), amelyek segítik a demens betegeket az agyműködés vagy az egyszerű memória erősítésében.

– Te, Katikám – idézte az anekdotát Pék Győző, a Debreceni Egyetem pszichológus tanára -, hogy hívják azt az orvost, aki elcsavarta a fejemet? A válasz ez: a „dokit” Alzheimernek hívják. (A neurodegeneratív kórképet a német ideggyógyász, Alois Alzheimer 1907-ben elsőként ismertette a világgal – A Szerk.) A debreceni nappali klubot hozzátartozói csoportok támogatják, az orvosok feladata, hogy segítsék a betegek gondozóit abban, hogyan lehet együtt élni a hanyatlással. A pszichológus a „sikeres és egészséges” öregedést említette, amire felkaptuk a fejünket. Elsősorban e fogalmak pozitív tartalma miatt. Tudunk-e pozitívak lenni, amikor demens beteg van a környezetünkben? Ez a fő kérdések egyike. Megértjük-e, milyen iszonyú teher az, amikor valaki elveszti az identitását? A megfigyelések szerint a beteg gyakran bűntudatot érez a feledékenysége vagy a szétszórtsága miatt, ami később átcsaphat önmaga elutasításába és agresszióba is. A frusztrációt zavar és félelem övezi. Ki vagyok én? – kérdi gyakran a beteg, amikor kezdi elveszíteni a családi identitását is.

– Az időgazdálkodásban mutatkozó zavarok és az életstílus feladása mellett megmarad az érzelmi érintettség – mondta Pék Győző -, erős a zenéhez és a tánchoz való ragaszkodás, rendkívüli jelentőségük van a gesztusoknak is.

Menyhárt doktor az Alzheimer Café mozgalomról azt emelte ki, a cél a tabuk ledöntése, és az, hogy minél többen szerezzenek tudomást arról, hogyan kaphatnak segítséget a betegség kezelésében (A CAFÉ betűszóban a Convivialité barátkozást, az Animation élénkséget, a Fin du Tabou a társadalmi ellenállás végét, az Écoute a meghallgatást jelenti – A Szerk.). Tatai Tamás mosonmagyaróvári gondozó családtag a társadalom érzékenyítésére hívta fel a figyelmet. Az óváriak sok segítséget kapnak a helyi szociális gondozóktól, az önkéntesektől és külföldi partnereiktől is.

Aki az újpalotai Alzheimer Caféval szeretné felvenni a kapcsolatot, itt talál elérhetőséget. (PP, 2017. szeptember 7.)

Korábbi írásunk az Alzheimerrel kapcsolatos kerületi gondozásról itt olvasható.

Jobbágy Mária beszámolója az Alzheimer Világhónapról az eszixv.hu oldalán.