Időmérték címmel indított sorozatot tavaly a Magvető Kiadó, amiben kortárs magyar és külföldi szerzők verseit mutatják be. A vers, mint műfaj, háttérbe szorult az elmúlt években, és ezekkel az igényes kivitelű, kistáskában vagy kabátzsebben is elférő kötetekkel megpróbálják újra divatossá tenni a versolvasást. Nemcsak a modern kivitel segít ebben, hanem az egyes könyvek tartalma is meg tudja szólítani az olvasókat.
Szálinger Balázs olyan szerző, aki közöttünk él, ugyanezeket a hétköznapokat látja, de a művész szemszögéből. Még nincs negyvenéves, de az elmúlt két évtizedben folyamatosan az irodalommal foglalkozott – írt verseket, eposzt és verses színművet, vannak műfordításai és a Hévíz című folyóirat főszerkesztője. Ez utóbbi azért is fontos, mert jelzi, hogy Szálinger Balázsnak mennyire fontos a vidéki Magyarország. A 360° című kötetben megjelent versek körpanorámát adnak az ország természeti szépségeiről, és ezzel együtt a társadalmi helyzetről is.
Tekinthetjük érdekes és újszerű térképnek is a verseket, amik számos további jelentésréteget hordoznak magukban. Körbenézünk térben és időben, földön és vízen, természetes közegben és az ember alkotta tájban. Az érzelmeink megjelennek a természetben, mint ahogy a Szerelem című vers lüktet:
„Tipe-topa lábbal a Galbina-szirtre fel,
A csúcson enyhe karsztba húzod össze magad,
Nem hagyod, hogy elfolyjanak az évek.
Bárcsak megállna, és állva maradva menne tovább a patak.”
Sorokba rendezett érzelmek, történetek, sorsok – a vers képes a XXI. században is hatni ránk.
(Szálinger Balázs: 306°; Magvető Kiadó, 2016; 1990 Ft)
Comments are closed.