Kati a Mazsolapalotában

A szülők szavazták meg annak idején, hogy ez legyen a bölcsi neve: Mazsolapalota. Telitalálat.

Szabó Lászlóné Ináncsi Katalinnal az újpalotai bölcsődét körülölelő ligetben találkoztunk. Tettünk aztán egy kört benn a gyerekek között is a tágas udvaron, de a járvány óvatosságot követel tőlünk. Kati néni 2013-ban jött ide bölcsődevezetőnek, előtte húsz évet lehúzott az Arany János utcai bölcsődében kisgyermeknevelőként. Amúgy Miskolcon született, Kistokajban töltötte a gyermekkorát. A Miskolctól három kilométerre lévő község címerében egy pelikán „önnön” vérével eteti a kicsinyeit. Lehet, hogy ez is besegített abban, hogy gyerekekkel való foglalkozást válassza élethivatásként. Amikor végeztem a tanulmányaimmal – sorolta a gyermeknevelő –, a MÁV-bölcsődében kezdtem dolgozni, a szerelem hozott végül Pestre. A párom itt dolgozott, jöttem utána. Gyerekkorunktól kezdve ismerjük egymást. (A férj ma nyugdíjas rendőr – A szerk.)
Az biztos, hogy nagy élet volt a kistokaji szülői házban, mert sok gyermek megfordult ott, Kati nővére harminc éve egy gyerekkórházban dolgozik, ami jelzi, hogy a családban rendben volt a másokról való gondoskodás hagyománya.

– Édesapám traktoros volt, édesanyám egy alkatrészraktárban dolgozott, a nagyapám juhász volt. Én lettem a családunkban az első diplomás. Édesanyám ma 71 éves, otthon él a falunkban. Jártunk nála az elmúlt hétvégén. Megmutattam az érdemérmet, amit a kerülettől kaptam. Nagyon örült neki, ami engem is boldogsággal töltött el.

Helyben vagyunk, hiszen ez volt jövetelünk célja. Hogy bemutassuk a friss érdemérmest. Akinek többekkel együtt a városházán adták át a szép kitüntetést. Kati „néni”, a Mazsolapalota vezetője „a XV. kerületben végzett több évtizedes, elhivatott szakmai és kiemelkedő vezetői tevékenysége elismeréseként” részesült Érdemérem Díjban.

Ragaszkodni kell ehhez a szép munkához

Nincs hiány egyébként Katiék családjában a lányokból. Két leánya van, miként a nővérének is, de ott némiképp megtört a lányos vonal, már van egy fiúunoka is. Szabó Lászlóné nagyobbik leánya a polgármesteri hivatalban, a kisebbik egy külföldi cégnél dolgozik.

A bölcsődébe hathónapos kortól hároméves korig kerülnek a gyerekek. Érzékeny időszak ez a családok életében is. A bölcsőde adja az alapokat. Ehhez egyéni bánásmódra van szükség, hiszen a gyerekek másként és másként viselik a szüleik távollétét. A fő szabály, mondja Szabóné Kati, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, ismerje a nevelőjét, legyen kiszámítható napirendje. Nem úgy működik a dolog, mint ahogy sokan elgondolják: eszik, alszik a gyerek, és néha bepelenkázzák. Ott kell lenni mellette. Vigasztalni kell, ha baj van, vizet kell neki adni, amikor szomjas. Nagy felelősség a kisgyermeknevelők munkája. Szerencsére ma már más a helyzet, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A kisgyermeknevelők szakképzettek, és csak azok maradnak meg a bölcsődékben, akik ragaszkodnak ehhez a szép munkához. A legtöbb jutalmat egyébként a nevelőnők nem feltétlenül a szülőktől és a külvilágtól kapják. Maguk a gyerekek díjazzák őket a szeretetükkel.

– Érdekes az is – jegyezte meg Szabó Lászlóné –, hogy mi a gyerekek mellett a szülőket is formáljuk, „neveljük”. El kell fogadniuk a szakértelmünket, és bízniuk kell bennünk akkor is, amikor rosszul nézett rájuk a munkahelyen a főnökük vagy lekiabálták a fejüket a villamoson. Tudjuk, hogy mindenkinek van rossz napja, de a gyerekek miatt akkor is együtt kell működnünk, amikor az nagyon nehéznek tűnik. A legnagyobb gond szerintem most az, hogy nincsenek többgenerációs családok, miként az én fiatalkoromban. Van az apa, az anya, meg a gyerek vagy a gyerekek. Gyakran előfordul, hogy akaratlanul is átvesszük a nagyszülők szerepét azzal, hogy tanácsot adunk egy-egy nehéz élethelyzetre. Amikor együtt élt a nagy család, ezt este a konyhaasztal mellett meg lehetett oldani. A legfontosabb a bizalom. Látja a gyerek is, ha az rendben van, jó kis radarjaik vannak, minden rezdülést időben érzékelnek. Tudják, hogy mit jelent a járvány, látják, hogy idegesek, feszültek a szülők is. A bizonytalanság a legrosszabb. Ez okozza most a feszültséget.

Az apukák, anyukák is festegettek

Az Érdemérem-díjhoz igen sokan gratuláltak Kati néninek, kollégák, ismerősök, szülők hívták fel. A nevelőnő hozzátette, úgy érzi, nem tud annyit felmutatni, mint a többi kitüntetett. Öröme fő forrása az volt, hogy a kerület észreveszi, méltányolja az áldozatos munkát, ezek szerint nem voltak például fölöslegesek a szülőknek szervezett kreatív foglalkozások. A szőlőpréselés, vagy az, amikor az apukák, anyukák őszi leveleket festegettek, aztán pedig együtt ragasztottak a csemetéjükkel.

– Arra például igen jól emlékszem – mondta Kati néni, mielőtt tettünk egy kört a bölcsőde tágas udvarán –, amikor a kigyúrt és tetovált apuka a rajzlapot hajtogatta és a kisszéken ülve szorgalmasan ragasztgatott velünk. Amikor végzett, szélesen mosolygott. Ezek felejthetetlen pillanatok. (PP, Rab László, 2020. szeptember 18.)