Jé, épül a Liwa-malom (vadromantikus változat)

A Belvárosi Építő Kft. munkásai elkezdték a Liwa-malom helyreállítását, jelenleg a restaurálási fázisban tartanak, a specialisták az épület ablakainak és ajtajának kőperemeit javítják, a kőművesek pedig nekiláttak az épület bepucolásának. A helyszínen tárolják azt az első osztályú faanyagot is, amelyből a tető készül hamarosan, ezzel véget érhet a hányatott sorsú épület kálváriája. És elkezdődhet a Szilas-patak partján egy új történet. 

Munkások a terepen

Zavarba ejtő fejlemények ezek, mert Merk Péter önkormányzati képviselő, a Liwa-malom projekt kiötlője és motorja immáron nyolcadszor vétózta meg többek között a Liwa-malom felújításának biztonságos lehetőségét azzal, hogy tartózkodott a költségvetési szavazáson. Azzal pedig, hogy tartózkodott, voltaképp saját elképzeléseire mondott nemet.

Az, hogy a restaurálással elkezdődött a felújítás, jelzi, hogy a megbízó (az önkormányzat, s nem valamiféle magánszemély, mert azon nyomban felröppentek különféle kombinációk, amint megjelentek a tóparton a munkások) szakszerű munkák elvégzését rendelte meg. A helyszínen járva egyáltalán nem tapasztaltuk azt, amit a képviselő úr nemrég felháborodottan szóvá tett (szabadon vannak a zsákok, eláznak és megköt a beton). Csak azt láttuk, hogy nagyméretű címeres téglával pótolják a hiányokat (olyanokkal, amelyekből egykor épült a malom), a helyreállítás igen szakszerűnek tűnik.

Arról, hogy a Liwa-malomra 80 millió forintot előirányzó költségvetést eddig sokadszor „blokkoló” Merk mikor járt a terepen utoljára, nincs teljesen pontos információnk. A képviselő sms-ben küldött válaszát szó szerint és betűhíven közöljük.

„Április 6-án voltam a helyszínen Gyurcsánszky Jánossal, amikor a Polgárok Palotáért Egyesülettel kirándultunk a Liwa-malomhoz és a Szilas tóhoz. Tartottam előadást a malomról, de ezt csak a kerítésen kívül tehettem, mert kitiltottak a malomból. Az építkezést leállították. Bementem a városgazdálkodási osztályra Mártihoz… azt a választ kaptam Filipsz Andreától, hogy csak a jegyző asszonytól kérdezhetek. Még nem kaptam választ, hogy miért állt le az építkezés.” 

Nem szeretnénk vitába keveredni a képviselő úrral, ha úgy érzi, hogy leállt az építkezés, hát leállt. Képeink valami egészen másról tanúskodnak.

Vita a LÁPok házáról 

Nem ázik el a beton

A Liwa-malom ügye évek óta a helyi politika ütközőzónájában található. Az idősebb rákospalotaiak emlékezetében élénken él a malom, és érdekes módon Merk politikai támogatást élvezett a LÁPok Háza projektjével (Legyen Áldott Palota!) mindaddig, amíg ki nem lépett a Fidesz padsoraiból. Ezután kemény szavakkal ostorozta a „helytartótanácsot” (az ő kifejezése), amelynek szakmai álláspontja hirtelen megváltozott, s ekkor már nem a lokálpatriotizmus elengedhetetlen fontosságáról lehetett szózatokat hallani, hanem inkább arról, hogy a kiugrott képviselő „szélmalmokat kerget”. A 2017. októberi szavazáson végül 13 igennel, 3 tartózkodással fogadta el a képviselő-testület a Liwa-malom felújítására vonatkozó tervet. Bencsics Lászlóné, Agárdi János, Báder György, Csonka László, Gyurkovics Miklós és Lehoczki Ádám nemmel szavazott a Rákospalotai Múzeum koncepciójának előterjesztésére. Ezzel adták Merk tudtára, hogy a párton kívülre szorulva ne számítson támogatásra a malom ügyében. 

Agárdi kifejezetten leszólta akkor Merk évtizedes törekvését: „Szeretném látni azt a felelős muzeológust, (aki kimondaná), hogy ott Madarász Viktor-kiállítást lehet rendezni. Azt, hogy a LÁPok Házában két ekét meg két rozsdás traktort kiállítok, egészen más.” Gyurkovics szerint „nagyon érdekes és fura” volt Merk előterjesztése, „egyáltalán nem való múzeum oda”. Victorné Kovács Judit, aki a költségvetés megtorpedózásában 2019-ben aktív szerepet vállal, akkoriban még azt tanulmányozta, hogyan működnek a vízimalom-projektek máshol. Nagybörzsönyben, Jásdon talált rá ösztönző példákat, és azt javasolta, hogy „a jó példákat át lehet venni, a rosszakból okulni lehet”. Másfél év elmúltával Kovács Judit immáron jogkör nélküli alpolgármesterként szerepel a történetekben, és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy megmentse Merk Péter Liwa-malmát. Báder György „láposnak” minősítette a tervet, és nem tudta elképzelni, hogy a 8-szor 8 méteres helyre odategyenek egy múzeumot. Az LMP-s Szilvágyi László egyébként arra emlékeztette (Merk kiugrása után) Pintér Gábort, hogy mi lett az évekkel korábbi hatalmas tervekből. „Azóta eltelt három és fél év, tizenegy határozatot hoztunk ebben a témában, és nem történt semmi – mondta Szilvágyi. – Azt mondani, hogy mi visz közelebb a megoldáshoz, azt az ön szájából hallani érdekes. Eddig 30 millió forintot nyelt el a Liwa-malom, csak ez nem látszik.”

Mindebből leszűrhető volt az a vadromantikus tanulság, hogy addig, amíg 30 milliót el lehetett költeni tervezésre, érdekes és izgalmas volt a Liwa-malom. Amikor kiderült, hogy meg kell csinálni (testületi határozat van rá), hirtelen összebonyolódott az egész.  

A játszma része

A Liwa-malommal kapcsolatos (szintén vadromantikus) álláspontok lényege úgy foglalható össze, hogy soha nem szakmai, hanem politikai indulatok és szándékok mentén álltak mellé vagy feküdtek elé fekvőrendőrként a képviselők. Az ezzel kapcsolatos politikai logikát Gyurkovics Miklós fogalmazta meg a legpontosabban a malomterv elfogadása előtt. „Arra hívnám fel Merk Péter képviselő úr figyelmét, hogy ne legyen eszköz a politika kezében…” És arra tett célzást, hogy a „baloldal” majd nyilván támogatni fogja, mert számít a szavazatára. Amivel a képviselő úr azt mondta ki, hogy a Liwa-malom nem több számára, mint a politikai játszma része. 

Aládúcolás

Tegyük hozzá, hogy a 2017-es vita hozzászólásai között megtalálható Hajdu László akkori polgármester és Matlák Gábor rövid reakciója is. Hajdu szerint „amit Merk Péter akar, az a nép hangja”, Matlák pedig úgy fogalmazott, hogy „a Liwa-malom alkalmas múzeumi feladatokra. Ha újra felépül a vízimalom, és ott vannak a tárlók, az akár még stílusos is lehetne.”

Likvidálás politizálás helyett

Mindez csupán azért tanulságos, mert egyrészt jelezzük vele, hogy nem felejtünk, másrészt a malomtörténet elvezet bennünket a 2019-es év konfliktusos zónájába. A Liwa-malom ügye kimondottan konzervatív történet, aki egykor mögé állt, az a hagyományokra és a folytonosságra szavazott. A Fidesz Merk Péter kilépése miatt fordult szembe ezzel a nehezen körvonalazható, tömeges érdeklődést ugyan nem generáló, de politikai értelemben véve világos helyi üggyel. A személlyel kapcsolatos ellenszenv lépett a szakmai megfontolások elé, de ez nem szokatlan errefelé, 2018-ban a politikai csatározások tanulmányozása során lettünk erre a kerületi jellegzetességre figyelmesek. A Fidesz-frakció fáradozásai évek óta általában egy-egy személy levadászására irányulnak, ami a legrosszabb baloldali történelmi-tapasztalati hagyomány része. Kezdetben a DK-s Hajdu László állt a célkeresztben, Németh Angéla (civilek közreműködésével történt) megválasztása után mindez ugyanazokkal az eszközökkel és az elhasznált metaforákkal folytatódott (a kerület DK-s kifizetőhely lett; felbukkantak Gyurcsány „komisszárjai” stb.). Állni látszik az idő, a költségvetési vitákban megint az lett volna az ára a politikai együttműködésnek, hogy mondjon le a jegyző. És miközben a Fidesz-politikusok évek óta azzal a problémával küzdenek, hogy valaki mindig az útjukban áll, a helyi konzervatív ügyek mögé rendre a gyakorlati célokat szem előtt tartó politikusok állnak. Ami az önkormányzati világban teljesen normális és természetes. Magyarul: konzervativizmus és kormánypártiság még véletlenül sem jár kéz a kézben, a Liwa-malom sem azért kell(ene) Rákospalotára, mert elengedhetetlenül fontos a kerületben egy új néprajzi-természetvédelmi jellegű kiállítóhely, ahová gyerekeket lehet vinni (ez volt a most saját tervei ellen fordult Merk eredeti víziója), hanem azért, mert ott egyszer már volt valami, ami értékesnek és emlékezetesnek bizonyult.

Valamit visz a víz

Tipikusan olyan ügy, ami megmozdítja a lokálpatrióta érzelmű kerületi sokaságot.

Ha viszont valaki mindig a nemet és a tagadást választja, és céljait tekintve nem vállal többet, mint egy-két személy kiiktatását, attól nehezen várható el, hogy mázsányi terheket hordozzon a vállán. A Liwa-malom ügye eredetileg azt célozta, hogy újra létrejöjjön egy működőképes vízimalom, olyan modern környezetben, amellyel a felnövekvő ifjúságot természetszeretetre és a hagyományok tiszteletére lehetne tanítani. Képzeljük el, mi történne, ha megépülne Budapest egyetlen működő vízimalma! Vajon érdekelné-e a turistákat és az iskolás korú generációt, hogy itt újra lehetne gabonát őrölni? Nem úgy, mint száz éve, és nem azért, hogy újra kenyeret süssenek az őrleményből, bár még az is beleférne egy kreatív múzeumi programba. Mekkora dobás lenne! És fillérekből ki lehetne hozni (épp csak nem kellene annyit költeni a tervezésre, mint a 2010-es évek elején). De úgy ám, hogy akkor mindenkinek oda kellene tennie magát, és a politikai kötelékeket arra az időre, amíg megvalósul, szögre kellene akasztani. Abból, hogy éveket eltöltünk jegyzők és polgármesterek viszonylag kockázatmentes hajkurászásával, soha nem lesz Liwa-malom. Ez érvényes a költségvetésre is. Ha nem áll mögötte a mandátumot kapott helyi politikusok felelős közössége, megette a fene az egészet. Vannak ügyek, amelyek esetében nem elég, ha a többség ímmel-ámmal összeverődik. Csak akkor lesz belőle valami, ha ott áll mögötte mindenki. 

Ilyen a Liwa-malom ügye is. (Rab László, 2019. május 16.)

Itt és most – képeink a malom helyreállításról