Milyen érzés lehet felnőttként találkozni gyermekkori önmagunkkal? Bognár Péter A fényes rend című verseskötete ezt az élményt mutatja meg nekünk. A költő a gyermekkorában versekkel teleírt füzetét találta meg, és minimális szerkesztéssel (és az erotikus jellegű rajzok törlésével) adta közre.
A versek hangulata, szövegei, a gondolatmenetek valóban egy általános iskolás fiatal tollából is származhatnának, de a művek formája és a versek által sugárzott bölcsesség inkább egy felnőtt keze munkáját dicsérik. Petőfi munkái (főleg a János vitéz) és az ezért való rajongás keretezi a verseket. Hősnek lenni mindenáron – hogy felfigyeljen ránk a szerelmünk, hogy ne szidjanak a tanárok, hogy a felsősök ne bántsanak a mosdóban, és kibírjuk, ha az intő miatt csirkének kell öltöznünk a farsangon. A problémák gyerekesnek tűnhetnek, de ugyanazok az érzések vezérlik a versek mögé bújt fiatalt, mint egy felnőttet: szeretni és szeretve lenni, kitűnni az átlagból és megfelelni az elvárásoknak.
„Petőfi a költeményeiben
szépen leírta, hogy akkor milyen
nehézségek voltak az életben,
erről az anyukámat kérdeztem.
Ő azt mondta, hogy a költő dolga
megírni egy verset arról, hogy ma,
vagyis amikor a verset írja
– hát mi másért van tolla, papírja?! –,
hogy milyen nehézségek vannak,
neki magának, nemzetnek, annak
a közösségnek, amelyikben él,
Petőfi is így, ilyenkor, ezér.”
A Magvető Kiadó Időmérték sorozatában ismét egy fiatal, de hangsúlyos szerző verseit sikerült kiadni.
(Bognár Péter: A fényes rend; Magvető, 2017; 1990 Ft)
Comments are closed.
