I Love XV

Még csak egy napja áll, mégis sokaknak szerzett örömöt az a hungarocell betűkompozíció, mely az I Love XV formulát alkalmazza. Ott áll az újpalotai Fő téren, messziről virít a szívecske, látható, amikor busszal érkezünk. A fiatalok hamar megszimatolták a feliratban rejlő instagramos lehetőségeket, csattogtak már pénteken is a verőfényben a telefonok kameragombjai. Verőfényben? Jól mutat éjszaka is a felirat; láttuk, mert nyomban kaptunk is egyet Facebook-oldalunkra.

Mielőtt bonyolítani kezdenénk, hallgassuk meg az ötlet gazdáját, Varga Andrást, aki Szepesi Tiborral és egy civil körrel együtt valósította meg ezt a kerület életét jó irányba terelő projektet. Teljesen egyszerű dolog, amit András elmesél, javasolnánk mindenkinek, aki szereti túlcifrázni az ügyeit.

Miről is van szó tulajdonképpen? Hát arról, hogy nem kell vátesz és lobogó lelkű népboldogító ezmegaz ahhoz, hogy valami összejöjjön. Vagy arról, hogy amit teszünk, az együttműködésről kell szólnia. Nem sunyítani kell, meg kést állítani a másik hátába, esetleg szajkózni unásig ismert marhaságokat (itt a kampány, tetszenek majd hallani annyi őrületet, hogy tele lesz velük a padlás), sokkal egyszerűbb dolgot találtak ki ezek a drága civilek. Megkeresték és megtalálták azokat, akik megértették, hogy élni jó, a vérszívás pedig fárasztó tevékenység. Valami mást ajánlottak helyette, kis enyelgést és fotózkodást a kerület leegyszerűsített neve előtt. Milyen gyanús, hogy nem ártanak vele senkinek.

Dokument jeszty

Jókat derültem különben a frappáns avatóünnepségen, mert eszembe jutott, hogy ha ezt a feladatot egy politikus kapta volna, először is összehívott volna egy betűkollekció-összeállítási szakbizottságot, amelybe sumerológust, balneológust és a vöröshangyák nemi életét tanulmányozó nemzetközi szaktekintélyt is delegált volna. Utána elkezdődtek volna az évekig tartó konzultációs megbeszélések, bekapcsolódtak volna a küzdelembe a kerületrészek lobbistái, és azon ment volna a vita hosszan, hogy a Szeretlek Rákospalota, Pestújhely és Újpalota, esetleg a Pestújhely, Újpalota és Rákospalota szerelmesei szlogen lenne-e helyénvalóbb. A végén szavazásra került volna sor, és kijött volna, hogy többen ideológiai megfontolásból inkább tartózkodnának. Különben is az a véleményük, hogy nyomják Krahácsot, ami teljességgel tűrhetetlen, ez sajna megakadályozza őket abban, hogy a kisujjukat megmozdítsák a kerületért.

Soha nem lenne ilyen betűkompozíció sehol, ha a szokásos módon zajlottak volna az előkészületek. Viszont évekig lehetne a másikat gyalázni azért, hogy miatta nem jött össze. Ajjaj, nagyon régi történet ám ez, elég beletekinteni a hétköznapjainkba, láthatjuk, milyen óriások vagyunk a magunk szemében, s mennyire mindig mások akadályoznak meg bennünket abban, hogy csináljunk valamit.

Varga Andrásék megelégelték a tötymötyölést, és úgy gondolták, lehet ezt másként, együttműködve és gyanakvás nélkül is csinálni. S a végén úgy adták át Németh Angéla polgármesternek kicsinyke (de megvalósított) ötletüket, hogy nyugodtak lehetnek, megtették, amit ebben az ügyben meg tudtak cselekedni.

S lám, a jelek szerint megérte, mert nagyon tud neki örülni a kerület népe. (PP, Rab László, 2019. augusztus 30.)