Szvoren Edina legújabb novelláskötete, Az ország legjobb hóhéra című, sokban hasonlít az eddig megjelent műveire. Ugyanúgy hétköznapi jeleneteket elevenít fel, hétköznapi emberek a szereplők és mégis különleges az összes történet. Minden novella tartalmaz egy-két furcsa, szinte bizarr, nem várt fordulatot. Jó példa a varrodában dolgozó Trifánné, aki anyagkalkulátorból csúszott le rongyszedővé, fia mellett élettársa és édesanyja tölti el boldogtalansággal és miattuk sajátos módon bünteti magát.
A címadó novella a mesélő szomszédjában lakó családról szól, ahol az apuka a büntetés-végrehajtásban dolgozik, és azt is kitűnően csinálja, mint ahogy mindent. A gyerektelen szomszédasszony szemszögéből a hóhér élete tökéletes. A lomtalanításkor is hibátlan állapotban lévő tárgyakat tesznek ki, ellentétben a mesélővel, aki szégyenkezik nemrég elhunyt, az utolsó időben már nagybeteg édesanyja kidobásra szánt hagyatéka miatt.
Sokféle szereplő bőrébe bújik az írónő, minden novella tartogat meglepetést abban, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk a történetet. Ami hasonló, az a stílus és a nyelvezet. Pattogós, kemény mondatok követik egymást, minden jelzőnek, minden határozónak szerepe és jelentése van. A novellák rövidek, de a tartalmuk maradandó. Miután becsuktuk a kötetet, még felrémlenek a pontosan megrajzolt szereplők, és kereshetjük tovább az általuk feltett (vagy fel sem tett) kérdésekre a választ.
(Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra; Magvető, 2015; 2990 Ft)
Comments are closed.
