Hogyan éleszthető fel a Liva malom?

A kérdésre a válasz így fogalmazható meg: nehezen. Amióta Merk Péter önkormányzati képviselő újra felmelegítette az ügyet (itt írtunk róla), erőteljes viták dúlnak arról, vajon van-e ennek az őslápot és a vízimalmot elegyítő „projektnek” realitása, lehetséges-e a politikai széthúzásban olyan üggyel előrukkolni, amely mögé mindenki teljes szakmai tudásával – és legfőképpen jó szándékkal – hajlandó felsorakozni. 

(A képviselőnek a Periszkóp-videocsatornán található vágatlan nyilatkozata itt érhető el.)

Merk Péter eredeti javaslata azt tartalmazta, hogy legyen számvetés a Liva malomra elköltött pénzek sorsáról és a megtett intézkedésekről, utána kezdődjön közös gondolkodás a malom helyreállításáról  és olyan kiállítóhellyé alakításáról, amely a távolabbi jövőben oktatási célokat (is) szolgálna. A kerület jelenleg eléggé elhanyagoltnak tűnő, ám környezetvédelmi szempontok miatt mégis értékes vidékén lévő háromhektáros Nevesincs tó és az elpusztult malom integrálását célzó javaslat nem kevesebbet tűz ki célul, minthogy az M3-as autópálya által kettészelt területen újra megteremtsék a Szilas-pataknak azt a képességét, hogy táplálja a tó élővilágát, pár száz méterrel lejjebb pedig működhessen a helyreállítandó vízimalom. Ami – ha újra meglenne -, Budapest egyetlen ilyen működő létesítménye lehetne. Ha csak állna, malomkerekek nélkül, már az is nagy mutatvány lenne. Az Önkormányzati TV ökoszisztémát hangsúlyozó riportjából idézünk. 

Szép álom tehát a Liva-projekt, olyan polgári összefogást kell mögé vizionálnunk, amelynek végpontja lehetne a Merk úr által többször vázolt modern és interaktív rákospalotai „múzeum”. A rendszerváltás után történtek mást mutatnak. A malomépületet kifosztották, a házba illegális lakásfoglalók költöztek (a malom előterében található művirágos sír egy szerelmi-féltékenységi dráma emlékét hordozza: a fiatal párt akadályozták a szülők az egybekelésben, mire a leány eldobta magától az életet.) Nem elég nosztalgiázni, és azt emlegetni, hogy a malom strandját egykor Jávor Pál és Karády Katalin is látogatta, mert ez már nagyon régen volt. 

Ahhoz, hogy itt újra malom legyen, ami vizet kap a felső patakból, a tóban pedig háborítatlanul tudnak élni a kárászok, nagyívű környezetvédelmi-technológiai tervekre van szükség, a terület civilizálásához pedig infrastrukturális fejlesztések kellenek. Meg kell teremteni a mozdítható értékek őrzését is. A tó és a malom a sztráda közelsége miatt jellegzetes nagyvárosi környezetben található,  számolni kell azzal is, hogy az elkövetkező időszakban telekspekulánsok ütik fel a fejüket errefelé, velük is csak meg kell küzdeni. A legfontosabb mégis az, hogy egy olyan jövőbe mutató  projekt, mint a Liva malom, hogyan működtethető, kik veszik kézbe, és mire használják. 

Ettől persze még messze vagyunk, a kérdést jelenleg átszövik a romantikus elképzelések (legyen úgy, mint régen volt), a képviselő-testület is odáig jutott, hogy érdemes volna elkezdeni a társadalmi párbeszédet, mert egy ilyen léptékű ügy lebonyolításához nem lesz elég egy-két lelkes víz-, madár- és tóvédő. Politikusok és mérnökök is kellenek hozzá, akik megmondják, merre hány méter. És a végén kiszámolják, hogy mibe kerül az egész.

Egyelőre ott járunk, hogy akarunk-e vízimalmot és lápi compót a kerület hajdani központjában, melyből az idők folyamán sajátos peremvidék lett? Ha akarunk, akkor fel kell tennünk a kérdést önmagunknak: mit tudunk ehhez hozzátenni?

A magunk részéről annyit vállalunk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem veszítjük el a józanságunkat. A kérdést melegen tartjuk, szurkolunk azért, hogy rendeződjön a Liva malom ügye, és teret adunk a véleményeknek. A széttartó vitákat azonban nem favorizálnánk. 

Itt tartunk. (PP, Rab László, 2017. október 18.)

Liva malom képgaléria