Pest és Buda egyesítésének 140. évfordulóját ünnepeljük idén. Ez pedig alkalmat ad arra, hogy saját múltunkról is megemlékezzünk.
[ngg_images gallery_ids=”18″ display_type=”photocrati-nextgen_basic_imagebrowser” gallery_width=”600″ gallery_height=”400″]
Az 1873-as egyesítést kerületünk mai három részéből csak a rákospalotai polgárok élhették meg, Pestújhely és Újpalota már a XX. században keletkezett. Rákospalota története azonban egészen a XIII. századig visszavezethető, az első bejegyzések még Nyír-Palota néven emlegetik. A jelenlegi Rákospalota 1861-ben független községgé, 1923-ban pedig várossá vált.
Évszázadok során a település határai is változtak. Ezt bizonyítják azok a határkövek is, amelyek a régmúlt időkből megmaradtak. Ez azért is időszerű téma, mert ezeknek a köveknek a számozása is jubilál idén. Budapest elöljáróinak első dolga volt 1873-ban, hogy a korábbi határköveket összeírja és megszámozza.
A dokumentumok szerint száz ilyen határkő jelezte akkoriban az új város pesti határait, amelyből körülbelül húsz palotai területre jutott. Nagy-Budapest 1950-es létrehozásakor azonban módosultak az ősi határok is, a kövek szerint főleg a palotaiak kárára, ennek köszönhetően a húsz határkőből ma már egy sem található a kerületben.
Aki kíváncsi rájuk, az a IV., a XIII. és a XIV. kerületekben megtalálja még őket. A legkönnyebben Újpesten lehet észrevenni ezeket a határjelzőket, mert ott hangsúlyt helyeznek a értékvédelemre, így a palotai határköveket is nagy becsben tartják.
Köveket ősidőktől fogva állítanak a határok megjelölésére, főleg olyan esetekben, amikor nem volt lehetőség természetes – folyóhoz vagy hegyhez kötődő – határ meghúzására.
Comments are closed.
