Harminc fokra sikerült leküzdeni a panelban a hőmérsékletet

Sorra dőltek meg a múlt héten a melegrekordok, élen járt a nappali hőségharcban a szomszédos Újpest. Csütörtökön és pénteken is itt dőlt meg a fővárosi melegcsúcs (pénteken 39,7 Celsius fokot mértek).

Ami azt jelenti, hogy Újpalotán se lehetett sokkal rózsásabb a helyzet. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a 15. kerület azért is maradt ki a melegrokord-hullámból, mert a lakótelepek parkosítottsága elfogadható.

Erről meggyőződhettünk személyesen is a Kőrakás parkban, ahol Hujbert Katalin fogadott bennünket a lakásában. Na jó, nem a brutális pénteki és a szombati napon érkeztünk, a lakásban az esőzések után elfogadható volt a hőmérséklet. De a múlt heti kemény hőhullámnak (amelyet Európában Lucifernek neveztek el), a folyosón még mindig lehetett érezni a leheletét.

– A hetvenes évek óta élek panelben – mondta Hujbert Katalin, aki dolgozott egy ideig bölcsődében, ám végül egy újpesti könyvkötészetből ment nyugdíjba. – Régebben nem volt ilyen meleg, és meg lehetett különböztetni egymástól az évszakokat. Most úgy tűnik, hogy nincs átmenet, a tél után rögtön jön a nyár.

Katalin, akinek négy unokája van, úgy védekezik a hőség ellen, hogy kora reggel alaposan kiszellőztet, utána viszont sötétít és gondosan zárja az ablakokat. A ventillátorral lehet még erősíteni a hőség elleni harcban; így, ezekkel a praktikákkal tudott elérni a múlt heti brutális melegben 30 Celsius fokot a lakásban.

– Hú, az azért kemény volt – idézte föl a tapasztalt panellakó a friss élményt -, a konyhapult átforrósodott, még a fűszerek is fölmelegedtek a polcon. Meg se mozdultam, mégis egyfolytában szakadt rólam a víz. A fiammal lakom együtt, a konyharészt csak reggel éri a nap, a gyerekszobát viszont délután kapja el. Ott aztán éjjel is elviselhetetlen volt a hőség. A fölsőbb szinteken még vadabb volt a helyzet. A falak átvették a meleget, éjjel pedig ontották magukból a hőséget. Aludni ilyenkor a felső szinteken szerintem eléggé bajos.

Hujbert Katalin nem most kezdte, a Zsókavár utcában húzott le hosszú éveket, ahol egy trafóház is volt a lakása alatt.

A klíma beszereltetése költséges mulatság, azt a nyugdíjasok errefelé nem engedhetik meg maguknak.

– Sokat kell inni – hangzott az asszony jótanácsa újabb hőhullám idejére -, és nem kell csinálni semmi megerőltetőt. Nem kell belefogni lakásfelújításba, és el lehet halasztani az ablakpucolást is. Aki teheti, úgyis elszökik a telkére vagy a vízpartra. Aki itthon ragad, annak az a dolga, hogy épségben túlélje a nagy hőséget. Ha egy kicsit megmozdul a szél, akkor már könnyebb a helyzet. Úgy érzem, ez volt eddig a legmelegebb nyár. Pedig már ’75 óta itt élek. Most abban bízom, hogy a negyven fokhoz közelítő sivatagi melegben ezen a nyáron már nem lesz részünk.