Gulyás Márton, a Partizán Youtube-csatorna alapító műsorvezetője volt a Beszélgetések szabadon című Csokonai-program első vendége február 16-án este. A független média népszerű alakját Benyó Rita kérdezte, az oldott hangulatú találkozásra a kávézóban került sor.
A politikai aktivistából lett műsorvezető életének, sorsának fordulója 2017-ben következett be, amikor is Gulyás egy Sándor palota előtti akció nyomán az ügyészség által meghurcolt aktivistaként akár politikai pályára is léphetett volna, de aztán másként alakult.
„A rövid válasz az, hogy nem volt hozzá elég kitartásom.” – mondta Gulyás. „A bonyolultabb, hogy nem szándék kérdése, hogy valaki elvállalja-e a politikai szerepet vagy sem. A nem-Orbánista világ súlyos tévedése, hogy általában hősöket keres, akik alapvetően izgalmasak, miközben egy politikai közösségnek nem ez adja az igazi erejét.
Az Orbáni rendszerről sok rosszat el lehet mondani, de van társadalmi talapzata, beágyazódik a kisebb vagy nagyobb települések életébe. Többek között ez termelte ki a kétharmadokat.
Mikor 2006-2007 táján elkezdtem erősen érdeklődni a politikai kérdések iránt, az ilyen típusú figurákat nagy médiafigyelem övezte, mert az ellenzéki pártpolitika strukturális gondokkal küszködött. Akkor és most is sokféle ambíció fűtött, mondhatom, hogy ambicionált csávó vagyok, aki keresem, hogy mit mikor és hogyan lehet tenni.”
Gulyás felívelésének igazi rejtélye, hogy az orbáni rendszer saját propagandamédiát hozott létre 2010 után, az ellenzéki pártok gyakran hivatkoznak arra, hogy az elnyomást nem lehetett ellensúlyozni a választásokon. A Partizánt ehhez képest egy civil, pártonkívüli közösség hozta létre, s tölti meg gyakran közszolgálati tartalmakkal is. Gulyás Mártonnak erről az a véleménye, hogy túlértékelt a közszolgálati „gumifogalom”, azzal együtt, hogy a 2010 utáni putyinista propagandagépezet nem is ambicionálja magát a közszolgálatiság mellett. Arról, hogy a Partizánt miért civilek, s miért nem ellenzéki pártok vagy profi újságírók hozták létre, Gulyás érdekes történetet mesélt. A Friderikusz Sándorral készített egykori interjú azok közé tartozik, amelyet végül nem tudtak megjelentetni.
„Azt kérdeztem tőle, hogy 2010-ben, amikor a szélsőjobboldali attitűdöket mutató hatalomgyakorlás kezdetét veszi, és sejteni lehetett, hogy rövid idő alatt teljes közjogi reformmal alapozzák meg Orbánék a hatalmukat, miért nem hoztak létre perspektivikus médiát. A tekintélye, a vagyona meglett volna ahhoz, hogy mértékadó magánmédiát alapítson. Tett rá lépéseket, mondta, de a nemzeti burzsoázia egyértelművé tette, hogy nem fog pénzzel beszállni, aki pedig mégis hajlott volna rá, annak megüzenték, hogy ilyet nem lehet csinálni. Hogy ez igaz-e vagy sem, nem tudom”
– jegyezte meg Gulyás.
„Csak idő kérdése volt, hogy a nagy médiaműhelyekre kiadják a kilövési engedélyt. De az ellenzék részéről az az érv, hogy nincs saját médiumom, mégis túlgondolt volt a közösségi média korában. A média állapotára fogni az ellenzéki sikertelenséget nagyon félrevezető. Sokkal súlyosabb intézményi, strukturális válságban élünk. Nem én döntöttem úgy, hogy a Partizán ennyire népszerű legyen, ami egyben nagyon erős, demokratikus felhatalmazás is. Az, hogy az ember alapvetően olyan rendszerben képes boldogulni, amelynek elemeit opponálja, egy baloldali ember számára különösen érdekes. Az, hogy probléma van a rendszerrel, sokan értik, de hogy mi vele a probléma, azt kevesebben, mert iszonyatos a zaj, és sokan érdekeltek abban, hogy minél kevesebben tudják és lássák át azokat az alapvető folyamatokat, amelyek egyáltalán nem bonyolultak, csak szeretik bonyolultnak mutatni azért, hogy az embereket elriasszák tőle.”
Szóba került az is, hogy hagyományos újságírói eszközökkel ma már sok mindent nem lehet, talán nem is érdemes feldolgozni, mert nem érdekli az embereket. „De akkor az a kérdés, mégis hogyan lehet? – kérdezte Gulyás. „Ahogyan 2010 előtt feldolgoztunk valamit, az ma már nem elégséges. 2010 óta viszont nincsenek válaszok a kérdéseinkre. Gyakran gondolom, hogy hitvány a politikai elitünk, de azt kell mondjam, hogy hitvány a kulturális és a művészeti elitünk és a sajtó is. Ennek a társadalmi hitványságnak súlyos részei vagyunk mi magunk is. Egyre több bennem az indulat a nagy generációval kapcsolatban. A régi újságírói elit magánkarriert kezdett építeni a rendszerváltozás után, és elfogytak azok, akik a morális megsemmisülést is vállalták volna azért, hogy igazuk lehessen. Kevés az állhatatos egyén és közösség. A régi köztévé nagy formátumú figuráinak fontosabb volt a saját karrierjük, mint a szakmájuk. Más kérdés, hogy ma ők azok, akik erőteljesen kikérik maguknak, hogy milyen állapotok között élünk. Nem könnyű így élni, mondhatnánk a reggeli tévéműsorok egykori nagy producereinek, és megdicsérhetnénk a Csontváry-képeket is a falon.”
„Mennyire tud a zajos, zűrzavaros környezetben műhelyként dolgozni a Partizán?” – hangzott el végül Benyó Rita kérdése. „Két és fél évesek vagyunk, még nagyon az elején járunk” – mondta Gulyás.
„Mi magunk is autodidakta módon tanulunk, full nonprofit vállalkozásként működünk, ami bejön, visszaforgatjuk. A politikai tematika mellett hamarosan főzőműsorokkal jelentkezünk, szeretnénk bővíteni az intellektuális arzenált. Hogy fél-fél centit előre tudjunk lépni, ez a célunk. Politikai aktorként tekintünk a Partizánra, van agendánk, vállaljuk a világnézetünket. Az objektivitás nem cél, hanem munkaeszköz. Nem az az újságírói munka lényege, hogy függetlennek látszom, ha ügyesen eltakarom a politikai szimpátiáimat. Ennél jóval többet szeretnénk elérni.”
A Beszélgetések szabadon következő vendége Veiszer Alinda tévés újságíró lesz.
FOTÓ: Csokonai15
Comments are closed.
