„Aki a kultúrával foglalkozik, soha nem a pénzért, az elismerésért teszi, szerelemből csinálja máskülönben nem érdemes belevágnia” –vallja Gálvölgyi Dorka, az Eötvös 10 igazgatója. A kultúra számos területén állami és magánszférában – dolgozott korábban, Pr-marketingesként a Madách Színházban, volt rendezvény-igazgató, majd létrehozta, a nulláról, kis pénzből felépített, magánszínházként működő Hatszín Teátrumot.
Hogy mit jelent ma a közművelődést szolgálni? Számos értelmezési lehetősége van, de egy biztos: „ki lehet lépni a kereteiből, s feszegetni lehet és kell a határait.” Az Eötvös 10 – bár biztonságosabb működést biztosít, mint egy magánszínház, a TAO, a Covid, a KATA-törvény módosítása, a gazdasági válság, az egyre centralizáltabb kultúrpolitika bizonytalanná tette ebben a szférában is a mindennapokat.
Beke Károly, a Csokonai Nonprofit Kft ügyvezető igazgatója megörökölte, nem csak Pestújhely, Rákospalota, Pestújhely tagintézményeit, de annak infrastukturális örökségét is. Korábban – mint mondja – „Mindenhol történt minden. Ma leginkább azokat a rendezőelveket, kereteket kell megtalálni, amelyben egy ekkora intézmény jól tud működni.”
A Csokonainak, hasonlóan az Eötvös 10-hez, számos válsággal kell megküzdenie.
A két vezető szellemiségében a leginkább közös: a rendszer öröklött múltjának, szellemiségének megújítása innovatív, kreatív módon – miközben a kulturális tér folyamatosan szűkül.
„Szív és lélek nélkül nem lehet művelődési házat sem csinálni” – vallja Gálvölgyi Dorka.
S bár a költségvetés erősen meghatározza annak működését, de az hogy ott mi történik, az ott dolgozó embereken múlik.
Hogy mi a feladata a közművelődésnek, hogy kinek a feladata, hogy hogyan kell vagy kellene támogatni? A közművelődésről, a közművelődési intézmények lehetőségeiről, az elkövetkező év válságkezelési stratégiáiról is beszélgettünk a stúdióban Gálvölgyi Dorkával, s telefonon Beke Károllyal.
Comments are closed.
