Falus Ferenc: A BCG-hit segít, de a beszarás mentett meg bennünket

Mi volt a mi nagy szerencsénk? Ezt a kérdést tettük fel a kijárási korlátozás budapesti feloldása utáni első napon Falus Ferenc egykori országos tiszti főorvosnak. És rögtön arra a népi meggyőződésre hívtuk fel a figyelmet, mely az 1954-ben kötelezővé tett BCG-oltásban látja a járvány mérsékelt magyarországi jelenlétének okát.

– A BCG-oltásban szabad hinni, de ez így nem igaz – felelte Falus, majd hozzátette: ez még mindig jobban megnyugtatja, mintha valaki azt gondolná, hogy Orbán Viktor országát a kormányzati intézkedések mentették meg a katasztrófától. – Kell a hit – mondta Falus –, ami a BCG-re vonatkozik, ha nem is igaz, még mindig tetszetősebb magyarázat, mint a zűrzavarban látni a siker okát. Kijelenthetem, hogy valójában a beszarás mentett meg bennünket. A márciusi észak-olaszországi adatokat és elborzasztó képsorokat, híreket látva Budapesten 90 százalékkal (!) csökkentek a személyi kapcsolatok, és miközben a hivatalos járványvédekezés ezt még nem tanácsolta, villámgyorsan elterjedt a lakosság körében a maszkhasználat is.

Arra a közbevetésünkre, hogy Spanyolországban és Olaszországban is bevezettek, nem is kijárási korlátozást, hanem a mienkhez képest igen szigorú kijárási tilalmat, mégis brutálisan kiterjedtebb volt a járvány mérete, Falus Ferencnek az volt az álláspontja, hogy nem történt meg időben a lezárás.

– Most miért nem terjed a járvány? – kérdeztük a Periszkóp olvasónak nevében.

– Nem tudok rá válaszolni – mondta Falus. – Miként annak se tudjuk a pontos okát, hogy az Egyesült Államokban vagy Oroszországban miért terjedt és terjed olyan rohamosan. Hozzáteszem, a Szovjetunióban is ugyanúgy kötelező volt a BCG-oltás, mint nálunk, mégis nagyon erős a fertőzöttség, ezt mutatják a közölt adatok is. Azért mondom, hogy mégis százszor inkább elfogadhatóbb érv a BCG, mint a hazai védekezés minősége, mert a korábbi években ki lettek fosztva a járványeszköz-raktárak, és noha nagy volt a pánik, mégsem épültek alkalmi járványkórházak (egyről tudunk, a kiskunhalasiról, de hogy ott hány beteg fordult meg, arra nincs adat – RL), a karanténintézkedések átláthatatlanok voltak, és a villámgyors kórházi ágyszámfelszabadítás napjaiban már egyáltalán nem lehetett azt látni, hogy léteztek volna átgondolt stratégiai tervek, tele voltunk rögtönzéssel.

Meddig él a vírus a vízben?

Az egykori tiszti főorvost arról is kérdeztük, a kijárási korlátozások feloldása után mi lesz a nyári vakáció idején a gyerektábori fürdőzéssel, tudunk-e egyáltalán valamit arról, hogyan terjed a vírus a vizekben. – Április legelején ez már felmerült egy beszélgetésen, Balatonfüredről kérdezték tőlem, vajon lehet-e a Balatonban vagy bármelyik állóvízben fürödni a nyáron – mondta Falus. – A folyókban, ha tiszták, valószínűleg lehet, de a tavakban, bányatavakban nagyon bizonytalan. Szerintem a part közelében kockázatos lesz a fürdőzés. Mert nem tudom pontosan, hogy meddig él meg a vírus a vízben, nem tudom, hogy hígul-e (a particulák összetapadva maradnak-e, vagy szétszóródnak), és azt sem, hogy meddig fertőzőképes. A mai tudásommal csak annyit mondhatok, nem szerencsés, ha a mellettem lévő ember rátüsszent a vízre. A lényeg az, hogy eddig megúsztuk, de ez egy új betegség, nagy csomó felmerülő kérdésre nem tudjuk a választ. Kevés az országban a fertőzés, mondhatjuk azt is, hogy minimális, de ez nem jelenti azt, hogy nincs. Hozzám például hamarosan tévészerelő érkezik, vesetranszplantáción esett át, súlyosan veszélyeztetett, ezért előre megegyeztünk, hogy csakis maszkban végezheti el a munkáját. Az óvatosság sose árt. (PP-exkluzív, 2020. május 18. Rab László – nyitókép: nol.hu/Fotó: Reviczky Zsolt)