Ősz derekán az Erzsébetekről és a Katalinokról főként a bálozás jut eszünkben. Nem véletlenül, hiszen a népi hiedelemvilág ezeken a névfordulókon igencsak bővelkedik hagyományokban.
Szent Erzsébet és Szent Katalin
A népi megfigyelés szerint Erzsébet napja körül gyakran megváltozik az időjárás, hideg után enyhülés, enyhe időt követően lehűlés várható, és sokszor ilyenkor esik le az első hó. Ez utóbbira szokták mondani: Erzsike megrázza dunyháját. Ez az őszi munkák zárónapja. A legények ezen a napon praktikákhoz folyamodtak, párnájuk alá lopott leányinget tettek, hogy megálmodják jövendőbelijüket.
A katolikus egyház ekkortájt Árpád-házi Szent Erzsébetre (képünkön kenyeret oszt a koldusoknak) és Alexandriai Szent Katalinra emlékezik, aki a házasságra váró lányok védőszentje. Azonban a népi köztudat szerint Szent Katalin napja az újborral kezdődő kisfarsang utolsó napja. Ezentúl már sem lakodalom, sem bál nem volt egészen nagyfarsangig. Az országszerte ismert Katalin-bál tehát a kisfarsang lezárása. Ezen a napon a falvakban is táncos összejöveteleket rendeztek. Ide a település fiatalsága gyűlt össze, és ki-ki maga vitte az elfogyasztandó ételt, italt, ezért gyakran batyus bálnak is nevezték.
Bizonyos vidékeken szokás volt Katalin napján a katalinág hajtatása. Meggyfagallyat vízzel telt üvegbe állítottak, s ha az karácsonyig kihajtott, akkor úgy hitték, annak a háznak a lánya férjhez megy.
Napjainkban az őszi bálok egészen másról szólnak, mint a vőlegény és menyasszony kereséséről. A táncos-zenés összejöveteleken a szórakozássé lett a főszerep, míg a fiatalok bálozás helyett inkább jókedvűen bulizgatnak. Hagyományainkról részletesen a mek.niif.hu oldalon olvasható.
Comments are closed.
