Új sorozatunkban kerületiekkel vagy a kerületért dolgozókkal beszélgetünk aktuális témákról. A következő riportalanyt mindig a nyilatkozó választja ki. Elsőként Tóth Lajost kérdeztük meg, hogy mire a legbüszkébb az elmúlt 35 évből, amíg a Csokonai Művelődési Házat vezette.
Fotó: XV Média, Vargosz
„Büszkeségre ad okot a két gyerekem” – mondta elsőként Tóth Lajos. A munkatársainak és saját magának az volt a fontos, hogy a Csokonai minden épületét, mint közösségi tereket működtessék. Elmondása szerint nem akartak rendezvényközpontként funkcionálni, erre az épületeik nem is lettek volna alkalmasak. „Én mindig a munkatársaimmal egy csapatban dolgoztam. Szerény fizetésért is odaadó munkát végeztünk, sokszor késő estébe nyúlóan. Nagyon jó csapatom volt, remélem, ez így is marad. Mindig arra törekedtünk, hogy a kultúra minden ágával, a művészet minden élményével az itt élők identitását erősítsük, hogy jó itt élni Palotán, Pestújhelyen, Újpalotán.”
Tóth Lajos kiemelte, hogy 1983-ban országosan itt kezdtek először számítógép-ismeretet oktatni, azóta több ezren vettek részt a képzésben. Büszkén említette, hogy sok egyéb mellett nemzetközi sikereket is elért kisjátékfilmeket is gyártottak, zenei CD-ket és könyveket adtak ki, és még sok más dolgot is örömmel fogadott Rákospalota, Pestújhely és Újpalota közössége.
A művelődési ház volt vezetője ugyanis nem hisz abban, hogy egy kerületnek lehet identitása, viszont a városrészben élőknek igen. „Jó volt itt 35 évig dolgozni, pedig nem akartam művelődési házban munkát vállalni. Aztán 1982-től 2017. december 31-ig mégis itt voltam eltökélten és boldogan. Az igazgatói kinevezésem tavaly december 31-én lejárt, kérésre újra indultam, de végül visszavonták a pályázatot, így közös megegyezéssel felmondtam, és nyugdíjba vonulok. Boldog ember lehettem, mert abból éltem, amit szeretek, fizetést kaptam azért, amit ingyen is tettem volna.”
Búcsúzóul az igazgató reményét fejezte ki az iránt, hogy szeretni és őrizni fogják a Csokonait az itt élők, és az épületeiben mindig otthonra lelhetnek.
Tóth Lajos kérdése Szim Andrásnak, a Rákospalotai Javítóintézet és Központi Speciális Gyermekotthon (régebbi és közismertebb nevén Leánynevelő Intézet) igazgatójának, hogy „Hogyan érzik magukat Rákospalotán?” A válasz a következő lapszámunkban jelenik meg.
Comments are closed.
