Kilencvenegy éves korában november 24-én elhunyt Vasadi Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, esszéista és irodalomkritikus, a nemzet művésze – írta az MTI. Vasadi Péter kerületünk lakója volt.
Újpesten született 1926. június 1-jén. Hadapródiskolába járt Nagyváradon és 1944-től Thaidorfban (Bajorország). 1947-49-ben Budapesten egy bőrkereskedésben inaskodott. 1948-ban esti iskolában érettségizett. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-német (orosz) szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.
Egyetemi tanulmányai alatt segédmunkából és műszaki rajzolásból tartotta fenn magát. 1952-1967 közt tervezési csoportvezetőként dolgozott a Kohusz Közlekedési Vállalatnál. 1967-től az Új Ember és a Vigilia című. keresztény lapok munkatársa lett, közben 1970-ben elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) újságíróiskolát – írja a Wikipédia.
A halálával a magyar irodalom olyan alkotót veszített, akit bár gyakran illettek a „katolikus költő” szókapcsolattal, ez mégsem illett rá.
„Aki kimondottan katolikus irodalomra vágyik, az általában nem is érti Vasadit, mert az ő verseiben semmi nincs, ami közhelyes volna. Ő utálta a hit- és eszmekufárokat, a hitet és/vagy a szellemet pusztán kényelmi berendezkedésként megélőket” – hangsúlyozta Végh Attila, akinek 2005-ben közös dialóguskötete jelent meg Vasadi Péterrel A kígyó bőre címmel.
A vele készült Életképek interjút itt olvashatják.
Comments are closed.