Elhunyt Szécsy István

Életének 74. évében elhunyt kerületünk díszpolgára, Szécsy István. A panzióépítő lokálpatriótáról a hamarosan elkészülő Díszpolgár-könyvünk cikkével emlékezünk. Nyugodjék békében!

Tévedtek azok, akik életképtelen ötletnek tartották Szécsy István vállalkozását, amikor 1987-ben elhatározta, hogy Pestújhelyen, a főváros egyik legcsendesebb zöldövezeti részén panziót létesít. 1989-ben nyitotta meg a XV. kerület első ilyen vendéglátó helyét, a Palota Panziót, amelynek azóta is sikeres irányítója és társtulajdonosa. Ezt követően további négy panzió nyílt meg a kerületben, amelyek Szécsy István tapasztalatainak felhasználása és gyakorlati segítsége nélkül aligha értek volna el olyan eredményeket, mint így. A szállóvendégek többsége külföldi, a panziók jó példával szolgálnak arra, hogy ezen a környéken nem kizárólag a talponálló kocsmák vagy a játéktermek lehetnek nyereségesek, hanem a magasabb minőséget nyújtó szolgáltatás is hozhat hasznot. Szolgáltatásuk széles körű: gyermekfelügyelet, mosoda, autókölcsönzés, grillezési lehetőség, saját kert, reggeli a szobában, ingyen parkoló és WIFI. Ráadásul, ahogyan az egyik vendég internetes bejegyzésében olvasható: „Ár-értékarányban verhetet-len, kedves személyzet, tágas szoba.”

Szécsy István 1974-ben költözött Újpalotára a Sárfű utcába. Ezt követően igen aktívan közreműködött abban, hogy a főváros környéki termelőszövetkezetek melléküzemágai a XV. kerületben is hozzanak létre olyan úgynevezett otthontermelő egységeket, amelyeket inkább bedolgozói rendszerként ismertek később. Ezzel legalább 150-200 kerületi lakosnak teremtettek munkalehetőséget.

A kerület első nagy bevásárló központjának, a Pólus Centernek a létrehívásakor is ott tevékenykedett. Az egy éven belül megépült Pólust követte a Praktiker, a Metro és az Asia Center. A Pólus Centerben tizenöt éven át a Kereskedők Tanácsának egyik vezetője volt, így védte az ott munkálkodó vállalkozók és dolgozók érdekeit. Ebben az időszakban került közelebbi kapcsolatba, személyes ismeretségbe a Pólus Center egyik megvalósítójával, Demján Sándor nagyvállalkozóval, akitől nagyon sokat tanult, mint üzletembertől.

Pontosan húsz éve, 1996 óta díszpolgára Budapest főváros XV. kerületének. Ezzel a két évtizeddel Szécsy István az egyik legrégebbi díszpolgára volt a kerületnek, a többi közéleti személyiség mind 2000 után részesült a megtisztelő címben.

Szécsy István vállalkozóként is tevékeny lokálpatrióta volt. Évtizedek óta részt vett a kerület közéletében, újra életre hívva ezzel a virilista polgárság palotai hagyományát. Adományokkal, és ha kell, szervezőmunkával segítette a kerület közösségi, kulturális és szociális rendezvényeit, támogatta a Csokonai Kulturális és Sportközpontot is. Főzőversenyeken ételosztással támogatta a rászorulókat, szervezett véradást és karácsonyi ajándékozó ünnepséget is, és egyben számos más helyi rendezvény ötletadója és főbb szponzora volt.

Egészségi állapotától függően vett részt a kerületi rendezvényeken, de arra mindig talált módot, hogy olyankor ott legyen, amikor a segítségére, tanácsára, támogatására volt szükség. Szécsy István az egyik fő szervezetője és szponzora volt annak az öt évig tartó rendezvénysorozatnak 1998 és 2004 között, amelyben állami gondozott gyermekeknek szerveztek programokat. A pomázi intézetben lakó öt-tizenöt éves gyerekek közül alkalmanként ötven-hatvanat vittek el egész napos kirándulásra a Kiskunlacháza melletti Préri-tóra, amelynek tulajdonosa, Molnár Ferenc látta vendégül a gyerekeket. A horgászversennyel egybekötött bemutatón a gyerekek bemászhattak a tűzoltóautókba, és kipróbálhatták a tűzoltófelszereléseket is. Természetesen horgászhattak is a gyerekek, akik közül többen életükben akkor ettek először halat. Az összejöveteleken részt vett több országgyűlési képviselő is, ott volt Hajdu László is, aki képviselőtársaival együtt közvetlenül szerzett hasznos információkat az akkoriban készülő gyermekvédelmi jogszabályokhoz. Szécsy Istvántól és a többi szponzortól minden évben értékes ajándékokat kaptak a gyerekek, így kerékpárokat, valamint biliárd- és pingpongasztalokat is.

Zenész barátaival közösen idősebbek számára szervezett zenés összejöveteleket Szécsy Ist-ván. A zenét, a zenés darabokat mindig különösképpen kedvelte, elsősorban a vidám darabokat szerette, ezért a leggyakrabban a Vidám Színpad és a Fővárosi Operettszínház nézőterén bukkant fel.
Hetvenedik születésnapján jól eső érzéssel emlékezett arra, hogy hatvanadik születésnapján kétszázötven vendége köszöntötte a XV. kerületi Önkormányzat szabadidőközpontjában, ahol még ökörsütés is volt.

Szécsy István pontosan tudta, hogy nem érhette volna el mindazt, amit a magáénak tudhat, ha hiányzott volna a stabil megbízható családi háttér, ha nem segítette volna elképzelései megvalósításában a felesége, Éva. Ahogyan a jó feleség nélkül lehetetlen lett volna a díszpolgár számos tervének megvalósítása, ugyanúgy hiányzott volna, ha nem segít neki a fia. Szécsy István Richárd szó szerint gyermekként, alig tizenkét évesen már besegített a panzióban, ahol, ha kellett, mindig ott állt a pult mögött. Az azóta kétgyermekes családapává lett fiú önálló vállalkozó, sikeres kereskedő. Szécsy Istvánt siratják unokái és barátai is a kerületben. Április 15-én helyezik örök nyugalomra. (PP, Nánási László, 2020. április 6.)