Elhunyt Kiss Sándor, kerületünk díszpolgára

Életének 85. évében elhunyt Kiss Sándor. Kerületünk díszpolgárától a kitüntetettek életútját áttekintő könyv rá vonatkozó fejezetével búcsúzunk.

Nyugodjék békében!

„Bár élete nagyobbik felét az újpalotai panellakásban töltötte, a hódmezővásárhelyi évek emléke sok tekintetben ma is erősebben hat Kiss Sándorra. – Gyermekkoromban a nagy konyha volt a családi élet színtere, ahol együtt lehetett nagyszülő és szülő, gyermek és unoka – emlékezett vissza Újpalota 7. számú Lakásfenntartó Szövetkezetének elnöke. – Ott étkeztek, főztek, morzsolták a kukoricát; több volt ez puszta együttlétnél, olyan érzelmi töltést adó, közvetlen intim kapcsolattá lett, ami végigkíséri egész életében azt, aki részese lehetett ennek.

– Édesanyám főzés, kézimunkázás közben sokat énekelt – mondta Kiss Sándor. – Ez elmaradt, kikopott a mindennapjainkból, pedig néha még ma is hiányzik – vallotta. – Ilyenkor, ha azt mondom a feleségemnek: „Mama, énekeljünk egyet, csak annyit felel rá: na, ne hülyéskedj!” Hiába, a két méterszer két méter húszcentis picike konyha inkább csak főzőfülkének való, a hangulata nem hasonlítható a falusi nagy konyhák, tiszta szobák atmoszférájához – vélekedett Kiss Sándor. – Ez az építési mód szétzilálja a családot – mondta a szövetkezeti elnök, aki a tízemeletes panelház körüli kis zöld területen kertészkedett szabadidejében.

Mindezek ellenére, vagy még inkább mindezekkel együtt Kiss Sándor, aki a közösségért mindig kész volt az áldozatra, igazi palotai lokálpatriótává vált. 1973-ban a Nádastó park építését követően az „első fecskék” között költözött az újpalotai ötödik emeleti lakásba. Azóta gondozza, szépíti az otthonát és szűkebb-tágabb környezetét. Büszkén mutatta a lakás padlóját, amelyet burkolókőműves fiával és unokájával rakott le. – Szívesen segítettem nekik, mert ez is egy alkotás – vélekedett. A Nádastó parki ház előtti kis virágos kert ültetését is ő kezdte, s az sem vette el a kedvét, amikor leásott valahol, és sitt bukkant elő mindenhonnan. A paneltorony körüli kiskertben jó időben kaktuszt és hibiszkuszt is tartott, meg persze muskátlit is, amit télen a szadai kert pincéjében teleltetett ki. Így a növény a levelét lehullatta, de nem szárad ki, nem fagy meg. Kiss Sándor példája ragadós lett, alighogy elkezdte a panelház körüli kertészkedést, lejött hozzá két asszony, mondván: – Sanyi bácsi, adjon egy kis földet nekünk is!

Télen, amikor beszorul a falak közé, a pincében kialakított kis műhelyében tevékenykedik, többnyire vassal dolgozik, satupadján legutóbb egy mosdókagyló dugóemelőjét fabrikálta, amivel igen elégedett volt. – Legnagyobb bánatomra nem tudok szépen hegeszteni – vallotta meg az elnök.

Kiss Sándor sorkatonából lett hivatásos tiszt a Határőrségnél. Önmagát katonapedagógusnak tartotta, mindig arra törekedett, hogy soha ne alázzon meg úgy senkit, mint ahogyan vele bántak újonc korában. Már akkor elhatározta, hogy a kegyetlen, alantas módszereket sohasem alkalmazza majd, alapelve a humánum és a következetesség volt.

1993-ban, mint frissen nyugdíjazott katonatiszt vállalta el a lakásfenntartó szövetkezet elnöki feladatát. Kisebb-nagyobb megszakítások után mindmáig viseli ezt a néha hálátlan feladatokkal járó tisztséget.

A szövetkezethez hat tízemeletes ház, 389 család otthon tartozik, de az elnök bosszúságára még 2007-ben csak egy épület, a Nádastó park 22. számú ház lakói csatlakoztak a Panel Plusz programhoz. Az elnök szerint az eredmény megérte a gondos előkészületekkel és alapos szervezőmunkával járó fáradságot; a programban felújították az épület külső szigetelését, kicserélték a nyílászárókat és korszerűsítették a fűtést. Hogy mindez mit jelent, csak az tudja, aki érezte már, hogy forró nyári napon hogyan ontja a meleget a beton. Persze kevésbé költséges beruházásokkal is javíthatják az itt élők közérzetét, így például lejtős feljárókat készítettek a mozgáskorlátozottaknak. Most mérik fel, hogy melyik ház lakói milyen munkákat éreznek a legsürgősebbnek, mit szeretnének a leggyorsabban elérni.

Kiss Sándor volt bélyeggyűjtőköri elnök, felügyelőbizottsági tag egy vadásztársaságban és az önkormányzat Közrend- és Közbiztonsági Alapítványának kuratóriumi tagja. A lakásfenntartó szövetkezet vezetése mellett a legtöbb idejét, energiáját a kiskertre fordította. A szadai telek egy gazzal benőtt terület volt, most eper, málna, egres, szeder és sok-sok gyümölcsfa, meggyfa, szilvafa, körtefa van rajta, ott szinte mindig van valami ehető – mondta a büszke gazda.

Ami pedig a négy év kihagyás után újra folytatott lakásszövetkezeti elnöki munkát illeti, ez is nagyobb erőfeszítéssel jár ma, mint amennyi kellett hozzá korábban. – Régebben ripsz-ropsz mentek a dolgok, most egy kicsit nyögvenyelősen, a jogszabálykövetés sem megy úgy és olyan könnyedén, mint azelőtt – ismerte el Kiss Sándor. Persze sok mindent könnyebb lenne megoldani, ha több pénz lenne rá, de amint mosolyogva mondta, a szövetkezet közpénzből nem lottózhat. Ezért nem könnyű eldönteni, hogy liftfelújításra vagy a világítás korszerűsítésére szánjanak-e több pénzt.
Kiss Sándor úgy érzi, hogy az elmúlt négy évben kipihente magát, ezért szívesen vállalkozott ismét a lakásfenntartó szövetkezet irányítására, amikor megkeresték ezzel a régi-új feladattal. A lényeg az, hogy most is készségesen segít mindenben, örül annak, hogy a kerület díszpolgárai újabb feladatokat kapnak majd, mert azt szeretné, ha a palotai élet még az eddiginél is pezsgőbb lenne. (PP, Nánási László, 2022. augusztus 27. – Nyitókép: Kiss Sándor átveszi Hajdu László polgármestertől a díszpolgári címet 2007. október 23-án.)