Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze – tájékoztatta az MTI-t a család.
MTI Fotó: Czimbal Gyula
Kányádi Sándor 1929. május 10-én (anyakönyv szerint 11-én) született Nagygalambfalván, Romániában (Hargita megye), székely földműves családban. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát korán elveszíti (1940 karácsonyán halt meg). Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul: 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944–45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946–50-ben a fém- és villamosipari középiskolában.
Költőként Páskándi Géza fedezi fel, 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, majd a kolozsvári Utunkban is megjelenik. 1950 őszétől él Kolozsvárott. 1950-től fél évig a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán tanul, 1954-ben itt szerez magyar irodalom szakos tanári diplomát. 1955-ben jelenik meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa.
1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 60 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
1958-ban megnősül, felesége Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztő. Két gyermekük születik: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).
Tevékenyen részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein. 1956 októberében-novemberében a Romániai Írószövetség küldötteként a Szovjetunióba utazik, ellátogat Leningrádba, Moszkvába és Örményországba. Először lépi át a román-magyar határt, de Magyarországon csak átutazik. 1967-ben utazik először nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását, 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vesz a Bolzanói Szabadegyetemen, itt megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazik. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USÁ-ba és Kanadába látogat. 1984-ben hosszabb észak- (Kanada, USA) és dél-amerikai (Argentína, Brazília) előadó körúton vesz részt. 1992-ben Izraelben mutatja be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását.
1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből.
A Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2009-től a budapesti I. kerület díszpolgára.
Írói álneve: Kónya Gábor.
Fontosabb díjak, elismerések:
1968 – Utunk-díj (Kolozsvár)
1971 – A Romániai Írószövetség Díja [A Fától fáig kötetre] (Bukarest)
1978 – A Romániai Írószövetség Díja [A Szürkület kötetre] (Bukarest)
1986 – Déry Tibor-díj
1989 – Az Év Könyve-díj [A Sörény és koponya kötetre]
1989 – Az Év Hanglemeze-díj [A Vannak vidékek nagylemezre]
1990 – MSZOSZ-díj
1990 – A Castren Társaság díja (Helsinki)
1993 – Kossuth-díj
1993 – A Magyar Művészetért Díj
1995 – Herder-díj (Bécs)
1998 – Magyar Örökség-díj
2000 – a C.E.T. Millenniumi díja
2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj
2002 – A Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja
2004 – A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
2004 – Alapítvány az Erdélyi Magyar Irodalomért (Székelyudvarhely)
2004 – Mecénás-díj
2005 – Hazám-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követe
2008 – A 8. Győri Könyvszalon alkotói díja
2008 – Táncsics-díj
2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat)
2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj
2014 – Széll Kálmán-díj
2014 – a Nemzet Művésze-díj
2017 – Prima Primissima-díj
Az életrajzot Pécsi Györgyi írta.
Comments are closed.
