Szűcs László kerékpárműszerészként kezdett dolgozni az újpesti Árpád úti Szamosi Andor-féle üzletben. Itt kapott rá a kerékpárversenyzésre, majd a háború után Szabó Andor vitte a motorsportba. Élete első versenyén, 1946-ban 17 évesen indult a Millenárison 125-ös kategóriában, amelyet meg is nyert. Következő évben másodmagával megalapította az UTE motoros- szakosztályát.
Öt aranyéremmel összesítésben a második helyen végzett a 125-ös kategóriában 1948-ban, úgy, hogy a futamok felében vagy nem indult, vagy technikai okok miatt kiállni kényszerült. „Az év legeredményesebb versenyzője” cím birtokosa lett 1950-ben, egy évvel később pedig 250-es kategóriában elnyerte a „Budapesti Túrabajnok az 1951. évben” címet.
A következő években azután sorra jöttek a versenyek, az eredmények, és a hazaiak mellett a nemzetközi sikerek.
Szűcs László végül 18 év motorversenyzés után, 1964-ben, a Dózsa gyorsasági motoros szakágának megszűnése után vonult vissza. Civil életében először taxizásból, majd autószerelésből élt. Rövid ideig Fóton dolgozott, majd családi házuk udvarán alakított ki műhelyt, ahol a munka mellett szakmunkásokat is oktatott.
A dunabogdányi, sváb famíliából származó Szűcs László 1950-ben házasodott össze feleségével a rákospalotai református templomban. Tíz évvel később költöztek a Bocskai utcai családi házba, ahol felesége 18 éve, férje halála óta egyedül él. Szűcs László bőrruhája, sisakja és relikviái ma a REAC-pálya múzeumában láthatók.
Comments are closed.
