Az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter a Hagyományok Házában idén is átadta a Népművészet Mestere és a Népművészet Ifjú Mestere díjakat. Ez utóbbi elismerést Józsa Tamás, az idén 20 éves Szilas Néptáncegyüttes tánctanára is átvehette.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Mit gondol az elismerésről?
– Büszke vagyok rá, és köszönettel tartozom a Szilasnak, illetve a többi munkahelyemnek is, hogy ennek az elismerésnek az alapjait megteremtették.
– Hogyan alakult a pályafutása?
– Nagy kitérőt tettem, míg Debrecenből Rákospalotára kerültem. Megjártam Moszkvát, Krakkót, Kanadát, angol, orosz és lengyel szakon is tanultam a debreceni egyetemen, majd dolgoztam hostelben és multinál is, míg idáig eljutottam.
– Hogyan kezdődött a története?
– A családom igazi sportcsalád. Az édesapám kosárlabdaedző, a bátyám is kosaras, az édesanyám szertornázott, a család nagy része pedig kézilabdázott. Én is belekóstoltam néhány sportágba, de már kis koromban megfogott a néptánc. Az egyik unokatestvérem a debreceni Hajdú Táncegyüttes tagja volt, és az ő előadásukat meglátva azonnal rabja lettem a műfajnak. Hétévesen kezdtem el táncolni, és 16 évig voltam tagja az együttesnek.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Kevéssé megszokott, hogy valaki már 17 évesen gyerekeket oktasson. Miért alakult így a pályája?
– Nekem nagyon korán már konkrét elképzeléseim voltak, hogy miként kell ezt a műfajt művelni. Ezek az elképzelések természetesen az évek során sokat változtak, ugyanakkor az is hamar biztossá vált, hogy amit én tudok, azt át akartam adni a kisebbeknek. Ezt a debreceni együttesnél is felismerték, így történt, hogy már tizenéves koromban csoportokat kaptam.
– Huszonhárom évesen miért váltott mégis?
– Akkor már egyetemre jártam, amikor jött egy lehetőség, és ösztöndíjjal öt hónapot Moszkvában tölthettem el. Kíváncsi is voltam, az orosz kultúra pedig komolyan érdekelt, ezért belevágtam. Időközben azonban egyre erősebbé vált bennem, hogy mégsem ezzel akarok foglalkozni. Ezért nem fejeztem be az egyetemet, hanem egyévnyi krakkói tartózkodás után ismét a tánccal foglalkoztam.
– De miért ment a tengerentúlra?
– Előbb Pestre jöttem, és beiratkoztam a Táncművészeti Főiskolára, a mai egyetemre, amit elvégeztem. Ezt követően jött a kanadai felkérés, a torontói Kodály Együttes hívott tanítani. Két alkalommal összesen egy évet töltöttem kint. Arrafelé nagyon nagy létszámú magyar közösség él, így sok fellépésünk volt, de a legfontosabb feladatom az együttes ötvenéves jubileumi műsorának az összeállítása volt.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Hogyan került végül a Szilashoz?
– Miután hazajöttem, a táncról már nem akartam lemondani. Egy ismerősöm ajánlott be a Szilashoz, ahol örömmel fogadtak. Akkoriban azonban még dolgoznom kellett a tanítás mellett. Professzionálisan csak három éve oktatok.
– Hol tanít még?
– Elsősorban a Szilasnál, de mellette még két helyen, egyrészt a Műegyetemi Néptáncegyüttesnek vagyok a művészeti vezetője, másrészt a Liget Táncegyüttesben is tánckarvezető vagyok. Persze nem egyedül, hanem Marosy Gerda kolléganőmmel, akivel a Szilasnál is együtt dolgozom.
– Ennyi oktatás mellett jut ideje arra, hogy táncoljon is?
Ma is táncolok az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttesben. De a sok tanítás valóban megterhelő, így lehet, hogy a jövőben csak a szólótáncra koncentrálok. Azt ugyanis jobban össze tudom egyeztetni az oktatással.
– Milyen elismeréseket szerzett szólótáncosként?
– A kétévente megrendezett békéscsabai országos felnőtt-szólótáncversenyen már két alkalommal kiérdemeltem az Aranysarkantyús Táncos díjat. Ha harmadszor is sikerülne elnyernem, akkor örökös aranysarkantyús táncossá válhatnék. Erre tehát még készülök. Illetve a terveim között szerepel, hogy Gerda kolléganőmmel részt vegyünk egy televíziós versenyben. A bemutatkozáson már túl is vagyunk, és az őszi területi válogatóba bekerültünk, a folytatást pedig majd meglátjuk. De előtte még tíz napot Amerikában töltünk, mert felkértek, hogy New Brunswickben, egy nagy népzenei gálán magyar néptáncokat oktassunk.
– A tanítványokkal is készül valamire?
– Decemberben ünnepeljük a Szilas Néptáncegyüttes huszadik születésnapját, melyre látványos gálaműsorral készülünk. Ebben pedig mindenkinek, az ovisoktól a felnőttekig szerepe lesz.
Comments are closed.
