Eredetileg egy papírboltot kerestem Pestújhely szívében, de azt elvitte a covid, le kellett húznia a rolót. Az Apolló és a Pestújhelyi út sarkán lévő bolt alaposan átalakult, Kocsisán Petra nyitott benne férfi, női fodrászüzletet. A szellemes elnevezésű cég (Hair by Petra) öt évre bérli a helyiséget, s a galérián egy műkörmös kapott helyet. Azt firtattam, vajon a rezsiköltségek mennyire nyomják agyon a vállalkozásokat, a nehéz időkben ki lehet-e termelni annyi hasznot, hogy megérje belevágni.
„Optimista ember vagyok – hangzott a friss vallomás Petra részéről. Soha nem azt nézem, mit nem lehet megoldani. Mindig keresem a lehetőségeket, és nem szoktam panaszkodni a körülményekre.” Petra azon sem akadt fenn, hogy a helyiség eléggé leharcolt volt, amikor megnyitotta a fodrászatot. Újra kellett festeni, s meg kellett oldani a fűtést is. A parányi helyiségben úgy oldották meg a dolgot, hogy egy norvég hőpanelt állítottak be, ami nem fogyaszt ugyan keveset, de meg lehet úszni vele a hideg napokat. Ígéret is van arra, hogy a bérbeadó kicseréli a nyílászárókat.
Akkor aztán végképp teljes lehet a beruházás, jöhetnek a vendégek. „Hoztam magammal őket – mondja Petra, aki előzőleg egy bevásárlóközpontos fodrászműhelyben dolgozott. – Olyan nincs, hogy valaki vállalkozást indít, és úgy tervezi, hogy majd a formaságok után építi ki a kuncsaftkörét. Azt el lehet felejteni. Nem jöttem messzire, Rákospalotáról ide is utánam jönnek a vendégek. Tudnak parkolni, ami áldás. Ezért nem mennék semmi pénzért Zuglóba.”
fotó: Csokonai15
Amíg a piciny üzletben beszélgettünk, Petra éppen egy férfivendég haját vágta. Az úr is azok közé tartozik, aki nem fodrászhoz jár, inkább Petrához jön, megszokta, ragaszkodik hozzá. Ha messzebb lenne az üzlet, amibe már a XVI. kerület is beletartozik, oda azért már nem mennének a vendégek. Alapvető dolog egy vállalkozás működtetésénél a vendégkör mozgatása. Kérdés az is, hogy vajon az infláció és az energiaköltségek brutális emelkedése visszariasztja-e a vendégeket attól, hogy ne adják fel a rendszeres fodrászhoz járást.
„Nem ezzel takarékoskodnak az emberek – osztja meg tapasztalatait velünk Petra.
„Lejjebb csavarják otthon a termosztátot, nem égetik annyit a villanyt, és jobban megnézik a sajt vagy a tej árát a közértben, de az, hogy hogy néznek ki, változatlanul fontos maradt. Aki ezt feladja vagy ebből enged, túl nagyot kockáztat. Az én vendégeim igényesek, tudják, hogy még az utcára se lehet kilépni ápolatlanul.”
Vannak persze olyan változások, amelyekre a jó pszichológiai vénával megáldott fodrász is kénytelen odafigyelni. A vendégek kiöntik a lelküket, akadnak olyanok, akikből dől a panasz, ami most egyáltalán nem ok nélküli. Emelkednek az árak, sokkal nehezebb a megélhetés, mint a korábbi békeévek alatt. A járvány és az infláció ráült a vendégekre.
„Azt veszem észre, hogy kevesebb az ambíció és a terv – foglalta össze Petra legfrissebb megfigyeléseit. Máskor ilyenkor, február táján már lehetett a nyáron gondolkodni, hova menjünk, mit próbáljunk ki, mire lennénk kíváncsiak. Most ez nincs, kezd eluralkodni a majd lesz valahogy. Ami furcsa, és nagyon nehéz hozzászokni, mert nem jó az, ha apátiába süllyedünk. Úgy próbálom oldani a feszültségeket, hogy itt nálam mindenki örüljön a hajfestésnek vagy az ápolt külső renoválásának. Nem lehet tervezgetések és elgondolások nélkül élni.”
Az árakról is szóljunk valamit. Természetesen nem annyiba kerül vágás, a szárítás és a festés, mint évekkel ezelőtt, de a fodrásznál az áremelkedés jóval szerényebb volt, mint az élelmiszerboltban. Ez is oka lehet annak, hogy a haján most még senki sem akar spórolni.
KÉPEK: Csokonai15
A szöveg eredetileg a TiZEN5 február 15-én megjelent számában jelent meg.
Comments are closed.
