A híres emberek önéletrajzában a munkásságuk szempontjából kevésbé fontos időszakokat általában elintézik egy-két mondattal. Szilasi László Amíg másokkal voltunk című művében – ami három kisregényt tartalmaz – Babits, Jókai és Bessenyei életének pontosan egy-egy ilyen, nem túlzottan ismert időszakát dolgozza fel. Babits Mihály fiatal tanárként dolgozik Szegeden, és reménykedik, hogy sikerül hírnevet szereznie az irodalmi életben.
Jókai Mór az 1848-as szabadságharc leverése után menekül és bujdosik Erdélyben. Inkább a festésben éli ki művészeti hajlamait, mint az írásban, de minden megélt pillanat, kaland, félelem és fájdalom beépül az emlékeibe és jövőbeli műveibe.
Mária Terézia halála után nem folyósítják tovább Bessenyei György testőríró kegydíját, így kénytelen visszatérni Bécsből magyarországi birtokaira. A bihari remete életformája gyökeresen megváltozik, a pezsgő szellemi életből, a császári udvarból egyszer csak agyagos padlójú szobájában próbálja kielégíteni a kultúra iránti vágyát.
Mindhármuk élete fordulópont előtt áll, de erről ők még nem tudnak. Kitűnően adja vissza a töprengő, merengő, várakozó hangulatot Szilasi László. A kisregények stílusát ez az életérzés határozza meg, csak lassan lehet – és így érdemes – ezt a kötetet olvasni.
Minden mondat és bekezdés után meg lehet állni, végiggondolni, ízlelgetni a leírtakat. A történetek kidolgozottsága, a művekben szereplő pontos történelmi és kultúrtörténeti adatok pedig hozzáadnak az élményhez.
(Szilasi László: Amíg másokkal voltunk; Magvető, 2016; 3490 Ft)
Comments are closed.
